Valóságos külpolitikai földrengés rázza meg a világ legnagyobb katonai szövetségét a jövő heti, Ankarában megrendezésre kerülő NATO-csúcstalálkozó előtt. Miközben a tagállamok vezetői diplomáciai és katonai értelemben is igyekeznek felkészülni a kiszámíthatatlan amerikai elnökre, a színfalak mögött egy drámai, történelmi léptékű doktrínacsere zajlik.
Európa vezető diplomatái és katonai stratégái hónapok óta feszült figyelemmel követik a washingtoni híreket, a közeledő ankarai NATO-csúcs előtt pedig valósággal rettegnek Donald Trump váratlan reakcióitól. Ahogy a NATO egyik brüsszeli csúcsdiplomatája a színfalak mögött nyers őszinteséggel fogalmazott: „A Trump-faktort soha nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha az elnök rossz lábbal kel fel, akkor mindennek vége.”
Az amerikai elnök folyamatosan azzal vádolja az európai szövetségeseket, hogy cserben hagyták az Egyesült Államokat az Irán elleni konfliktusban. A feszültség lecsendesítésére simulékony Mark Rutte NATO-főtitkár nemrégiben személyesen látogatott el a Fehér Házba, ahol egy egészen elképesztő, pszichológiai alapú csodafegyvert vetett be. A holland megélhetési politikus bemutatott a világsajtónak egy aranybetűs táblát, amely az európai tagállamok megugrott védelmi kiadásait ábrázolja. A grafikon felett büszkén feszített a „The Trump Trillion” (A Trump-billió) felirat, azt sugallva, hogy a kontinens fegyverkezése kizárólag az USA-elnök zseniális nyomásgyakorlásának köszönhető. Ám Trump egy perccel később újra kőkeményen nekiment a „zsugori” Németországnak és Olaszországnak.
Az ankarai csúcstalálkozó igazi, történelmi tétje messze túlmutat az elnöki hangulatváltozásokon. A háttérben ugyanis gőzerővel zajlik az úgynevezett katonai tehermegosztás, amely teljesen átírja a szövetség működését. Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter nemrégiben kijelentette, hogy a NATO túl hosszú ideig működött papírtigrisként és egyirányú utcaként. Washington követelése világos és ellentmondást nem tűrő: eljött az az idő, amikor Európának át kell vennie a vezetést és a saját védelmének finanszírozását.
Ez a gyakorlatban egy drámai és ijesztő paradigmaváltást jelent. Az USA stratégiai okokból, fokozatosan elkezdi kivonni a hagyományos csapatait, vadászgépeit, drónjait és hadihajóit az európai kontinensről, hogy az erőforrásait az ázsiai és dél-amerikai térségre összpontosíthassa. Bár a nukleáris elrettentő ernyő elvileg megmarad, a szárazföldi és légvédelmi stabilitás fenntartása teljes egészében az európai kormányok nyakába szakad. A Pentagon által tervezett csapatkivonások és technológiai űr azonnali és brutális nyomást helyez Európa nagyhatalmaira, különösen Németországra, de a láncreakció eléri a kontinens keleti fertályát is.
Mivel az amerikai haderőcsökkentés miatt hatalmas lyukak keletkeznek a kontinens védelmi rendszerében, az európai államoknak rohamtempóban, saját forrásból kell feltölteniük a NATO új védelmi modelljét. A katonai tervezők szerint Európának sürgősen saját üzemanyag-utántöltő repülőgépeket, nehéz drónrendszereket és csúcstechnológiás légvédelmi fegyvereket kell hadrendbe állítania, hogy pótolni tudják a távozó amerikai egységeket. Ha az amerikai katonák és haditechnikai eszközök gyorsabban és nagyobb számban távoznak, mint ahogyan azt az európai ipar pótolni képes, az olyan biztonsági vákuumot teremthet Közép-Európában, amelyre a hidegháború lezárása óta nem volt példa.
Nicușor Dan román államfőt nyilvánvalóan már tájékoztatták az „illetékes szervek”, hogy mi várható ezen a téren, ezért sem lehet véletlen, hogy a legkeletibb európai NATO-tagország első embereként dicshimnuszokat zengve, megalázkodó, behízelgő modorú írásban magasztalta Amerikát és annak nagyszerű vezetőjét, Donald Trumpot július 4-e alkalmából.
