Alkotmányellenesnek nevezte Sulyok Tamás államfő és a többi közjogi méltóság tervezett elmozdítását Áder János volt köztársasági elnök a közmédia egyik műsorában pár nappal ezelőtt, mire nyomban médialincselést vezényelt ellene Magyar Péter, a brüsszelita budapesti bábkormány feje. Áder egy interjúban arra is figyelmeztetett: hideg-polgárháborús időszakra, egy orwelli világra rendezkedhet be Csonka-Magyarország, ahol a szeretet valójában gyűlöletet, a béke háborút, a szabadság szolgaságot jelent.
A rendkívül megfontolt politikusnak, komoly államférfinak megismert Áder János azt hangsúlyozta, hogy a köztársasági elnök tervezett elmozdítása alkotmányellenes, az államfő tevékenységével kapcsolatos politikai és jogi vélemény két különböző dolog, és politikai véleményekből nem következhetnek jogi eljárások. Szerinte alkotmánymódosításos puccsnak, közjogi szőnyegbombázásnak, „hideg polgárháború” kezdetének vagy egy orwelli világ megérkezésének is nevezhető a Sulyok Tamás eltávolítását övező magyarországi helyzet. A Tisza-kormány által sorolt ügyek, miszerint Sulyok Tamás nem szólalt meg az úgynevezett Szőlő utcai gyermekvédelmi ügyben, valamint Orbán Viktor 2024. március 15-én elhangzott, úgynevezett „poloskázó beszédével” kapcsolatban, nem szolgáltatnak elegendő indokot a leváltásához. Ezek átlátszó politikai vádak. A jogász Áder rámutatott, hogy az államfő ellen nem az alaptörvényben foglalt jogi eljárást indítottak, hanem egy politikai deklarációt foglaltak be az alkotmány záró rendelkezései közé.
Felidézte, hogy „Magyarországon van előképe a hasonló történéseknek”: a második világháború után Nagy Ferencet, az akkori köztársaság első miniszterelnökét zsarolással távolították el. A gyermekével zsarolták meg, akit Rákosiék túszul ejtettek, és megüzenték neki, akkor kapja vissza, ha lemond. Áder János történelmi párhuzamként említette Tildy Zoltánnak, a köztársaság első elnökének esetét, akinek a vejét 1948 végén hazaárulással vádolták meg és lemondatták, Tildyt pedig házi őrizetbe helyezték. Amennyire Nagy és Tildy eltávolítása jogszerűtlen volt, ugyanannyira Sulyok eltávolítása is az – jelentette ki.
Felidézte: a Bokros-csomagot az Alkotmánybíróság több ponton alkotmányellenesnek találta 1995-ben, ám Göncz Árpád akkori köztársasági elnök kifogás nélkül aláírta. Ennek ellenére akkoriban senki nem kérte távozásra az államfőt, ahogy teszik most a tiszások.
Gyakorlatilag most puccsal távolítanák el a köztársasági elnököt, megsértve a magyar alaptörvényt, hiszen ebben az esetben visszamenőleges hatályú jogalkotás történik – mondta Áder János, aki szerint az új államfőnek nem lesz tekintélye, nem fogja megtestesíteni a nemzet egységét, hiszen az elődjét alkotmányellenesen, „alkotmányos puccsal” távolítják el.
A volt köztársasági elnök úgy fogalmazott, hogy a jogállami kritériumok betartását és az alkotmányos garanciákat hiányolja az eljárásból. Ha a Tisza Párt komolyan gondolja, hogy a jogállami szabályok betartásával gyakorolja a hatalmat, akkor ezt az alkotmánymódosítást vissza kell vonni – hangoztatta.
Csakhogy két hónapnyi kormányzás („szőnyegbombázás, fűnyírás, tisztogatás” stb.) után ma már mindenki számára világos: a Tisza Párt és vezére, Magyar Péter magasról tesz a jogállami szabályokra. Az Áder által megfogalmazott, igencsak megalapozott kritikák hallatán pedig azonnal harsány és átfogó, alpári és gusztustalan kommenthadjáratot rendeltek el a közössági platformokon a volt köztársasági elnök ellen. Karaktergyilkos hazugságok tömkelegével árasztották el a médiát, és épp a köztörvényes bűnvádak elől mentelmi joga mögé bújt Magyar Péter „miniszterelnök” vezényli a kórust, élen járva a sárdobálásban.
Mindezek – és az április 12-e után történtek láttán – rezignáltan mondhatjuk: „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel” – s egyúttal pontosíthatjuk, hogy bár Széchényi Istvánnak tulajdonítja ma a „városi legendárium” (és a széllel bélelt sajtó) ezt megállapítást, az eredeti mondatot Joseph de Maistre (1753–1821) francia konzervatív-katolikus filozófus írta le egy 1810-ben kelt levelében: „Toute nation a le gouvernement qu’elle mérite.” De írhatta volna akár a „legnagyobb magyar” is.
R. B. M.
