A Történelmi Vitézi Rend Erdélyi Tagozatának képviselőit lefasisztázó cikk egy Kolozsváron szerkesztett, nem tudni, milyen pénzből működtetett internetes portálon jelent meg április 30-án, de még az azt közreadók is megpróbálták valamiképpen elhatárolni magukat tőle, a végére biggyesztve a semlegesítésnek szánt pilátusi kézmosást: „Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját. A Transtelexnél fontosnak tartjuk, hogy egy adott témáról az olvasóink minél több meglátást és érvelést megismerjenek.”
Akikben megvan a „magyar magyarellenesség” iránti kellő kíváncsiság és bosszankodni akarnak, azok itt olvashatják el a teljes írást: https://transtelex.ro/velemeny/2024/04/30/szekely-ervin-vitezkedok. Szatírának is minősíthetnénk, ha nem csöpögne a gyűlölettől, a fölényeskedő, maró gúnytól, ha nem lenne kimondottan sértő és megalázó azokra a nemzet- és honfitársainkra nézve, akik április 27-én részt vettek a Történelmi Vitézi Rend Erdélyi Tagozatának avatóünnepségén az 1782-ben a Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt kápolnában, a Gyimesek legrégibb templomában, az ezeréves határnál, Gyimesbükkön. „Cirkuszi egyenruhára emlékeztető hacukában feszítő díszhuszárokról”, „giccses komédia marcona szereplőiről”, „bohóckodás iránti vonzalmú” magyarokról, a történelmet nem ismerő tudatlanokról szól egyebek mellett a cikk, de van benne a kollektív bűntudatra való felszólítás is, hiszen a két világháború között elbitorolt zsidó vagyonoktól a balliberális történetíráson át már-már a holokausztig jut el a cikkíró, aki magából szinte kikelve kérdezi: „Tényleg sikerült eljutni történelmünk legsötétebb időszakának a dicsőítéséig?” Majd lesújtóan, „éttermiségi” pózt felvéve állapítja meg: „A gyimesi vitézkedés ugyanakkor rávilágít a szimbolikus politizálás csapdáira. A hagyományőrzés fedőnév alatt folytatott paprikajancsiskodás, az ordas eszmék és jelképek ilyetén visszacsempészése a közéletbe egyenes útját jelenti a szélsőjobb legitimációjának, az újfasizmus térnyerésének.”
Végül menetrendszerűen megérkezik a „vérvád” is: „ezt a veszélyes játékot a magyar kormány nemcsak eltűri, de hallgatólagosan támogatja is”. Mi több, egy faramuci fordulattal a Fidesz-csatlóssá vált RMDSZ is megkapja a magáét a botcsinálta történésztől, aki egyébként csak jogot tanult a Ceaușescu-rendszerben, de évekig volt ennek a pártnak a parlamenti képviselője, sőt államtitkára, és ma is a párt második emberének, Markó Bélának a bizalmasa: „Viszont különösen fájdalmas, hogy az az RMDSZ, amelyik Domokos Géza vezetésével 1990-ben még megkövette a romániai zsidó közösséget a második világháborúban elkövetett magyar bűnökért, most nem érzi szükségét annak, hogy elhatárolódjék a Székelyföldön parádézó Betyárseregtől vagy a gyimesi vitézektől.”
Az irományt közlő portál végül be is mutatja a minősíthetetlen cikk szerzőjét: „Székely Ervin újságíró, közíró, több kötet szerzője, 2009-től a Román Közszolgálati Rádió munkatársa, 2012 márciusától a rádió kisebbségi szerkesztőségének főszerkesztője volt.” A jelent mellőző bemutatás olvastán Pászkán Zsolt médiaelemző meg is jegyezte a szemlézett íráshoz fűzött kommentárjában: „Székely Ervin transtelexes ’életrajzából’ kimaradt, hogy a román állami rádió hírügynöksége, a Rador ’magyar tagozatának’ meghatározó tagjaként oroszlánrésze van a román információs hadviselés táplálásában az irányított, kizárólag a magyar kormány és Magyarország elleni cikkek románra fordításával és román kiadványoknak történő terítésével. A már a kommunista időszakban is aktív szerző a szokásos ’progresszív’ manipulációs módszert alkalmazza, olyasmivel vádolva meg az ellenségének tekintett magyar kormányt, aminek sem az anyagában, de a hivatkozásul megjelenített forrásokban sincs nyoma! Tehát függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Vitézi Rendről, ez a fajta összemosása és lefasisztázása a jelenlegi magyar kormánynak a román információs hadviselés része.”
Pászkán Zsoltnak az is feltűnt, hogy Székely notórius visszaeső: „De nem ez az első alkalom, mi magunk is többször dokumentáltuk ezt, most Borbély Zsolt Attila Tőkés László csillaga című, 2023 októberében a Magyar Nemzetben megjelent anyagának egy részletével egészítjük ki Székely Ervin életrajzát (a cikk annak apropóján született, hogy a ’független’ román igazságszolgáltatás elutasította Tőkés László püspök keresetét, melyben a tőle hamis vádak alapján elvett román állami kitüntetés visszaadását próbálta elérni. Ezt az ítéletet Székely Ervin agitprop anyaggal üdvözölte akkor: »S ahogy az anyaországi politikai életben is akadnak, akik az ország ellen szurkolnak és tesznek, legyen szó brüsszeli pénzekről, migrációról vagy népszaporulatról, Erdélyben is akadt olyan tollforgató, név szerint Székely Ervin, aki arcátlanul gúnyolódott Tőkés László kudarcán, illetve az igazság és igazságosság megcsúfolásán. Az egykori parlamenti képviselő azok közé tartozott, aki hű katonája volt mindig a neptunista szárnynak, 1995-ben nem volt hajlandó elhatárolódni Tőkés Lászlót az ördög szolgájának, besúgónak és hűtlen kezelőnek nevező, Nagy Benedek jegyezte szennyirattól, 2004-ben pedig azt találta mondani, hogy talán maga Hitler sem mert volna előállni egy olyan tervezettel, mint amit az RMDSZ-en belüli Polgári Szárny képviselői nyújtottak be a parlamentben. A szóban forgó, messzemenően eurokonform autonómiastatútumot működő modellek mentén fogalmazták meg, Székely Ervinnek jogászként és RMDSZ-es parlamenti képviselőként a tervezet megvédése lett volna a kötelessége, s nem annak diszkreditálási kísérlete. De visszamehetünk még messzebbre az időben. Harmincöt évvel ezelőtt, 1988. szeptember 6-án, az – akkori nevén – Nagyváradi Református Egyházkerület temesvári egyházmegyéjének aradi közigazgatási értekezletén Molnár János és Tőkés László kezdeményezésére a lelkészi kar felhívásban tiltakozott a falurombolás ellen. E memorandum volt az egyetlen helyi, szervezett, nyilvános és testületi fellépés a román hatalom ’területrendezési tervnek’ eufemizált kultúrgenocídium-projektjével szemben. Akik ezt megszavazták, számíthattak a hatalom retorziójára. Székely Ervin ebben az időben csahos pártpropagandistaként vonalas cikkek tucatjait írta az Ifjúmunkás nevű lapba. Az ő optikájában, hogy csak egyet idézzünk könnyen visszakereshető gyomorforgató szövegei közül, Nicolae Ceauşescu elvtárs ’az új agrárforradalom hős’ volt, ’aki tudományos hozzáértéssel jelölte ki szocialista mezőgazdaságunk fejlődésének útját’. Hát így állunk. A szabadságharcos az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul igazáért küzdve, a pártállam tollnoka pedig ismét a román államhatalom oldalán támadja őt. Mindenki azt adja, ami a lényege.”
Pászkán végül megjegyzi: „Amúgy Székely Ervin 2017-ben be is fejezte az alakoskodást, amikor megjelentette az Egy asszimiláns feljegyzése című könyvét, melynek román címe még egyértelműbb: Cum am devenit român, azaz Hogyan lettem román.”
Amúgy a fentebb használt „éttermiségi” jelző nem a véletlen műve: a Kelemen Hunor-érában háttérbe szorult egykori RMDSZ-politikus manapság a nagyváradi főutcán működtet vendéglőt, nem kispénzűeknek, mégpedig a zsíros ügyekben csődbiztosként eljáró nejével együtt, akivel otthon a többségi nemzet nyelvén beszélnek, hogy szót tudjanak érteni…
R. B. M.
