A román parlament magyar pártja, az RMDSZ ismert kapányszlogenjei is rendre elhangzottak vasárnap az agyagfalvi réten, ahol viszonylag kevesen gyűltek össze az 1848-as székely nemzetgyűlésre emlékezni.
A Székelyhon.ro portál azzal kezdte helyszíni beszámolóját, hogy összesen tizenöt huszárcsapat képviselői voltak jelen, látványos felvonulásukat az ottani emlékmű megkoszorúzása, majd az alkalomhoz illő istentisztelet követte. A székelység az agyagfalvi réten kinyilvánította, hogy támogatni fogja a magyarságot az 1848–49-es szabadságharcban, ugyanakkor az erdélyi románság és szászság támogatására is számítanak – emlékeztetett beszédében Ülkei Zoltán, Bögöz község polgármestere. Mint mondta, abban a korban másfajta eszközökkel kellett kivívni a szabadságot, mint manapság, de napjainkban is szükség van a bátorságra, hogy megbirkózhassunk egyre bonyolultabbá váló kihívásainkkal. Most is ki kell állni magyarságunkért, kultúránkért és a demokráciáért, hogy egy jobb jövőt építhessünk. A mi harcunk viszont sokkal inkább szimbolikus a korábbi forradalmakhoz képest, hiszen jórészt a digitális platformokon bontakozik ki. A cél ennek ellenére nem változott: egy összetartó magyar közösség megmaradása és gyarapodása. Ezt pedig csak összefogással lehet megvalósítani – fogalmazott a községi elöljáró.
Agyagfalva (románul Lutița) ma a romániai Hargita megyében található, Bözög község beosztott faluja, Székelyudvarhelytől húsz km-re délnyugatra, a Nagy-Küküllő felső lefolyásának bal partján, a Bögözi-medence területén, a Fancsika-patak völgyének északi kijáratánál fekszik. Az ominózus székely nagygyűlésre 1848. október 16–17-én mintegy 60 ezer székely gyűlt össze az öt székely székből: az Udvarhelyszékből, Csík- és Háromszékből összegyűltek jelentették a többséget, Marosszékből kevesen, míg Aranyosszékből csak egy küldöttség tudott részt venni a fennálló polgárháborús állapotok miatt. Agyagfalva az 1876-ban megalkult Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott a Magyar Királyságban, amíg 1919-ben meg nem szállták a románok. A második bécsi döntés értelmében 1940–1944 között újra Magyarországhoz tartozott, ám ez később érvénytelenné vált, visszakerült Romániához.
A polgármester után RMDSZ-es politikusok ragadták magukhoz a szót, kortesebszédeket mondva. Őket Beke Mihály András, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának első beosztottja követte, aki szerint az agyagfalvi rét ikonikus helyszíne a magyar nemzetnek, hiszen 1848-ban a székelység itt hitet tett magyarsága, a nemzethez való tartozása mellett. Ekkor továbbá békejobbot nyújtottak az erdélyi szászoknak és a románoknak is. „Nem a székelység hibája, hogy a békejobbot brutálisan elütötték. A nemzetgyűlés második napján már érkeztek a hírek az erdélyi magyarellenes brutalitásokról és vérengzésekről. Erre válaszul a székelység fegyvert fogott, így kezdődött a szabadságharc Erdélyben” – fogalmazott. A székely nemzetgyűlést a szabadságharc jelentős eseményének, továbbá összehívóját, Berzenczey Lászlót a székely történelem jelentős személyiségének kell tartanunk.
Fekete Béla Gyula bágyoni unitárius lelkész Aranyosszéket képviselve szólt a jelenlévőkhöz. Ő úgy tudja, hogy ezelőtt 176 évvel közel kétszázan jöttek el Aranyosszékről, hogy részt vegyenek a sorsdöntő döntések meghozatalában. Azóta már a trianoni békediktátum is megtörtént, amikor minden szétesett, csak lelkiekben, nyelvükben, dalaikban élhették meg nemzetiségüket. Hihetetlen érzés volt számukra, amikor előszőr mehettek Magyarországra, ahol magyarul beszélt mindenki. Ugyanezt élhették meg az aranyosszéki gyerekek is, amikor néhány éve Udvarhelyszékre látogattak. „Székely testvérek, nekünk ti vagytok az anyaország, rögtön Magyarország után. Ti vagytok, akikre felnézünk, akikből táplálkozunk, ami reményt ad és erőt a megmaradáshoz” – zárta beszédét a lelkész.
Agyagfalva nyílt mezeje a történelem során többször is volt helyszíne a székely székek közös dolgairól döntő gyűléseknek. A székely nemzetgyűlésről szóló első írásos emlék 1357-ből származik; a leggyakrabban Székelyudvarhelyen vagy Udvarhelyszék valamely más településén tartották a gyűléseket. Általában évente fellebbviteli bíróságként is működött a nemzetgyűlés. Az 1505-ös agyagfalvi gyűlésen döntöttek úgy a székek, hogy főtörvényszéket hoznak létre, mert a rendszertelenül ülésező nemzetgyűlés alkalmatlanná vált a felgyűlt ügyek kezelésére. Ekkor először vált el a közigazgatás és az igazságszolgáltatás, de csak a székek közti viszonyban, a székbírák továbbra is ítélkeztek és végrehajtó hatóságként is működtek. Az új intézmény, a főtörvényszék azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. „1506-ban úgy találták, hogy kevés haszna vagyon, azért részletezik a bíróság kötelességeit, és követelik 15 nap alatt a végrehajtást az ítélőbírótól, karhatalmat is rendelvén segítségére” – írja Szádeczky-Kardos Lajos A székely nemzet története és alkotmánya című könyvében az 1506-os gyűlésről. Az 1848-as agyagfalvi nemzetgyűlésen a székelyek kimondták, tevőlegesen is támogatják a magyar forradalmat, és önként lemondtak rendi kiváltságaikról, kinyilvánítva, hogy Székelyföld minden lakója egyenlő.
1991-ben az október 19-ére tervezett agyagfalvi nagygyűlésen Katona Ádám, az udvarhelyszéki RMDSZ akkori politikai alelnöke a Székelyföldi Politikai Csoport nevében Székelyföld autonómiájáról kért népszavazást. A bejelentést követően Udvarhelyszéken a 4. Erdélyi Hadsereg páncélos egységei álltak készültségben, az ügyvezető román kormány Petre Roman aláírásával betiltotta az agyagfalvi emlékgyűlést. A megemlékezést csak zárt helyiségben, szűk körű részvétellel engedélyezte. Október 17-én a román parlamentben felolvasták az ún. Har–Kov jelentést, a román pártok mindegyike elítélte az autonómiatörekvéseket. Az évezred végére a Bukarestben akkreditált magyar párt, az RMDSZ kisajátította az évenkénti agyagfalvi megemlékezést is, a székely közösségi és területi autonómia ügyéről azóta is rendre „megfeledkezve”…
