A Magyar Írószövetség elnökségének Ki osztja a Kossuth-díjakat? című állásfoglalása a magyarországi balliberális értelmiség egyik exponenseként villogó, agyondíjazott és tisztségekkel elhalmozott, egyébiránt jelentéktelen életművű pesti író, Kukorelly Endre legutóbbi médiaszereplését teszi helyre. Alább olvasható.
A Magyar Írószövetség elnökségének tagjai döbbenettel olvasták az Index 2023. június 17-i cikkét, amelynek már a címében alaptalan állítást fogalmaz meg az írás egyik megszólaltatott írója: „Kukorelly Endre: Mezey Katalin igazságtalanul és méltánytalanul válogat”.
Közismert tény, hogy a Kossuth- és Széchenyi-díjakat minden évben egy tíz főből álló bizottság ítéli oda, amelynek elnöke a magyar miniszterelnök. Az egy-egy évre megbízott grémium tagjai közt mindenkor ott található a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, továbbá elismert, jeles művészek, tudósok és neves gazdasági vezetők. A testületben évek óta szerepet vállal a Magyar Írószövetség korábbi elnökségi tagja, a Kossuth-díjas Mezey Katalin is. Elképzelni is nehéz, feltételezni pedig teljesen irreális, akármilyen ismert irodalmár is Mezey Katalin, hogy ebben a bizottságban egymaga osztogatná az irodalmi Kossuth-díjakat. Mivel évente csak egy-két író, költő kapja meg ezt az igen rangos állami kitüntetést, nyilvánvaló, hogy nagyon sokan azok közül, akik nem részesültek benne, ugyanúgy neheztelnek a díjbizottság tagjaira, esetleg épp Mezey Katalinra, mint indulatos nyilatkozatában Kukorelly Endre. Ez a dolog természetéhez tartozik.
Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a bizottság döntéseiben igen fontos szerepet játszik az igazságosság és a méltányosság. Ha csak a 2023. évi Kossuth-díjasokat nézzük: az egyik díjazott a 93. évében járó felvidéki prózaíró, Duba Gyula volt, akinek nagyformátumú életműve nemcsak esztétikai szempontból maradandó értékű, de a felvidéki magyarság 20. századi sorsának is hűséges megörökítője, a humor eszközeivel is létkérdések megfogalmazója, és akit korábban talán épp emiatt többnyire elkerültek a magas állami kitüntetések. A másik díjazott, Orbán János Dénes, egy a mai középnemzedékhez tartozó költő, prózaíró, esszéista, aki pályakezdése óta az erdélyi magyar irodalomkiemelkedő tehetsége, egyebek mellett Méhes György monográfusa. Kezdettől jelentős irodalomszervező is, elég a nemzedéki csoportosulásukra és folyóiratukra, az Előretolt Helyőrségre gondolnunk. Tehát a magyar irodalom –benne a határon túli magyar irodalmak – legidősebb nemzedékére éppúgy odafigyelt az idei évben is döntése meghozatalakor a Kossuth-díj bizottság, mint a mai ötvenes, ereje teljében lévő generációra, visszaigazolva a jeles irodalmi teljesítmény mellett a közösség érdekében tett erőfeszítéseket is.
És még egy lényeges tudnivaló a Kossuth- és Széchenyi-díj bizottság munkájával kapcsolatban: csak azok közül az alkotók és tudósok közül választhatja ki a testület a kitüntetetteket, akiket valamely irodalmi vagy tudományos szervezet, illetve a nevezett díjak birtokosai felterjesztenek azelismerésre. Immár több éves gyakorlat, hogy az ellenzékhez közel álló irodalmi szervezetek és alkotók eleve nem terjesztik fel a körükbe tartozó, véleményük szerint elismerésre méltó költőket, írókat sem állami kitüntetésekre, ennek ellenére számonkérik az elismerések elmaradását. Mindez nem mondható sem hitelesnek, sem jóhiszeműnek, sem az érintettek érdekeivel megegyezőnek.
A Magyar Írószövetség elnöksége azt sem tartja szerencsésnek, hogy a magyar állami díjak értékét olyan személyek akarják relativizálni, akik maguk is rendelkeznek állami elismeréssel, s korábban szakmai szervezeti vezetőként részt vettek a díjak odaítélésének folyamatában. A József Attila-, a Magyarország Babérkoszorúja, a Márai Sándor-díjjal, valamint a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett Kukorelly Endre országgyűlési képviselőként, valamint a Szépírók Társasága elnökeként is dolgozott az elmúlt évtizedekben. Azon kijelentése, amelyben a kommunista diktatúra kitüntetési gyakorlatát jobbnak tartja a jelenleginél, elfogadhatatlan és sértő mindazokra nézve, akik a kommunista diktatúra lebontásán dolgoztak, vagy akik az elmúlt 33 évben bármelyik szabadon választott kormánytól vagy köztársasági elnöktől állami díjat vagy kitüntetést kaptak. „Ebben a kurzusban ez extrém módon működik, szinte kizárólag a kliensek kapnak díjakat, ami botrány. Állítom, hogy még a legsúlyosabb Rákosi- vagy sztálinista időkben is korrektebb volt az állami díjazás, mint napjainkban” – állítja Kukorelly Endre. Nem lebecsülve azt, hogy a kőművesek, vájárok, fonónők, géplakatosok, vasbetonszerelők, esztergályosok, mozdonyfűtők és gyapjúszövők is értékes tagjai a társadalomnak, mi mégsem szeretnénk olyan országban élni, ahol a művészi teljesítményt a sztahanovista munkásokéval mérik össze, s ahol a valóban kiemelkedő életművel rendelkező írókat olyan kommunista bértollnokok és propagandisták szorították le a képzeletbeli dobogóról, mint amilyen például a Kossuth-díjas Aczél Tamás volt.
A Magyar Írószövetség elnöksége a fent sorolt tények ismeretében felszólítja Kukorelly Endrét, hogy kövesse meg Mezey Katalint, s rajta keresztül a Kossuth- és Széchenyi-díj bizottságot, valamint az elmúlt 13 évben Kossuth-díjat kapott magyar írókat és költőket!
