A Hargita megyei csíkszentmártoni római katolikus egyházközséghez tartozó Szent Erzsébet-kápolna Úzvölgyében, az itteni magyar katonai temető közelében áll. A kápolnát Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére az első világháborúban, 1917-ben az ezeréves határra vezényelt munkácsi gyalogezred építette. Tíz évvel ezelőtt, 2011-ben felújították, azóta védőszentje tiszteletére minden év novemberében búcsús szentmiseáldozatot mutatnak be. Idén a búcsús szentmisét napján november 20-án, szombaton tartották.
Csüdör Imre jobbágyfalvi plébános beszél a búcsún
Szent Erzsébet a középkor egyik legismertebb és legkedveltebb szentje, a feleségek, a fiatal anyák, a ferences harmadrend és a szolgáló szeretet védőszentje. II. András (1205–1235) magyar király és Merániai Gertrúd leányaként született 2007-ben, IV. Béla húga volt, IV. (Kegyes) Lajos türingiai tartománygróf hitvese, akitől három gyermeke született. Az első születését követően az árvák számára létesített menedéket, második gyermeke születését követően ispotályt alapított. 1225-ben a nagy éhínség idején a wartburgi éléstár kinyittatásával a szegényeket élelmezte, a rászorulókat ápolta. Férje 1227-beli halálát követően szerény körülmények között élt 1231-ben, 24 éves korában bekövetkezett haláláig. Habár a császár is feleségül kérte, ő mégis a szegények szolgálatát választotta. 1235-ben, halála után négy évvel IX. Gergely pápa szentté avatta. Ekkor keletkezett legendája az elesettek iránt elkötelezett, családján túl, a tágabb közösségben is tevékeny asszony, aki példaképként áll a kortársak és az utókor előtt.
Ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba temetésének napjára, november 19-ére. Az 1969-es naptárreform alkalmával ünnepét visszatették november 17-ére, halálának napjára, Magyarországon azonban maradt az eredeti napon.
Fotók: MTI / Kátai Edit
