A székelyudvarhelyi iskola bentlakásánál történ falomlás és tragikus halálesetek nyomán a román média azon nyomban magyarellenes hadjáratot indított azon túl, hogy többé-kevésbé tárgyilagos helyszíni tudósításokkal árasztotta el a nyilvánosságot. Hamar egyértelműv vált, hogy nemcsak a tragédia okainak és esetleges felelőseinek a feltárása volt a cél, hanem az épülettulajdonos római katolikus egyház, az iskolát fenntartó önkormányzat, a magyar tanintézet vezetősége és egyes helyi szakhatóságok, illetve a renoválást végző helyi magyar vállalkozó megbélyegzése, pellengérre állítása. „Járulékos áldozatként” az iskolát és általában a székelyföldi, erdélyi magyarságot anyagilag és politikailg támogató magyar állam is célkeresztbe került.
Gálfi Árpád független székelyudvarhelyi polgármester a múlt héten végén tárta fel a másodlagos, közösségi médiában, hogy őt magát, az önkormányzat főjegyzőjét és a város főépítészét is megbírságolta a román Állami Építési Felügyelőség (ISC) Hargita megyei, Csíkszeredában székelő kirendeltsége, fejenként tízezer lejre. „Sajnos, tetten érhetők más, sanda szándékok, személyek és intézmények részéről is, akik mondvacsinált, formai indokokkal más érdekek szerint próbálják alakítani a kivizsgálásokat”, írta Gálfi, majd felsorolta azt a négy bükkfanyelvű, légbőlkapott vádat, ami miatt a pénzbírságot kiszabták. Hozzátette, hogy ő és munkatársai az „állítólagos vádpontokat” ott helyben visszautasították, s bár a büntetést ki fogják fizetni, bíróságra viszik az ügyet. A bejegyzés végén a polgármester utalást tesz arra is, hogy a két halálos áldozatot és két sérülést követelő balesetet kampányeszközként használják fel ellene.
Gálfi leszögezte: joggal várja a székelyudvarhelyi, az erdélyi és az egész magyar közvélemény, hogy a törvényes kivizsgálások alapján megállapítsák, ki vagy kik a felelősek a Tamási Áron Gimnázium bentlakásánál történt tragédiáért. „Meghalt két ártatlan gyerek, két család élete örökre gyászba borult, és mélyen megszenvedik a történteket az osztálytársak, a kortársak és az egész város is. Nem bosszúért kiált a közösség, amikor a felelősöket keresi, hanem azt akarja, azt akarjuk, hogy soha többé ne fordulhasson elő ilyen tragédia.”
A továbbiakban leírta, hogy olyamiket rótt fel az építési felügyelőség az önkormányzatnak, amelyekért egész egyszerűen nem felelhet, mivel azokban nem illetékes, magyarán nem az elöjáróságra tartozó feladatokat, dolgokat.
„Van még néhány kérdés, amelyekre – remélem – mihamarabb válaszokat kapunk. Miért nem a valós felelősöket keresi a hatóság, azokat, akik a munkaszervezéssel, a felügyeletével kellett volna foglalkozzanak? Miért akarják a székelyudvarhelyi városvezetést mindenáron a tragédiához kötni? Miért nem a közvélemény által jogosan várt valós felelősöket keresik, ilyen nyakatekert, a kommunisták koncepciós pereire hajazó »vádak« megkonstruálása helyett? Vagy az RMDSZ-es prefektusnak és pártbeli feletteseinek már semmi sem drága? Választási évben akár két gyermek halála is kampányeszköz lehet?” – tette fel végül a polgármester a korántsem költői kérdéseket.
Mint ismeretes, Gálfi Árpád már a második mandátum tölti a székely anyaváros élén, két választáson is legyőzte az RMDSZ jelöltjeit, s a Bukarestben akkreditált magyar párt idén mindenképpen szeretné visszaszerezni az önkormányat vezetését. Ehhez pedig mindent bevet, „pénzt, paripát, fegyvert”, amivel bőven rendelkezik, elsősorban Antal Lóránt udvarhelyi szenátor révén, aki a hírhedt Verestóy Attila halálakor ült be annak parlamenti székébe, úgy is mint Antal István volt udvarhelyszéki képviselő fiacskája, s aki – a fővárosi sajtó kimutásai és saját vagyonbevallása szerint – ma már az egyik leggazdagabb erdélyi magyar politikus alig 42 évesen…
