Tíz éve, 2012. február 4-én hunyt el Csurka István író, a magyarországi rendszerváltást előkészítő lakiteleki találkozó meghatározó személyisége, a rendszerváltó Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója. Munkásságát a Lovas István Társaság tagjai és vendégei idézték meg február 17-én Budapesten.
Nem játsszák a színházak Csurka István műveit – ezt Kondor Katalin rádiós és televíziós újságíró mondta február 17-én a Lovas István Társaság a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár épületében rendezett estjén, amelyen Csurka István műveit és politikai munkásságát igyekeztek megidézni. A műsorvezető hozzátette, mindez nem meglepő, hiszen Csurka is azok közé a bátor, a konfliktusokat is felvállaló írók közé tartozott, akik olyan ügyekbe álltak bele, amelyekről még ma is csak óvatos eszmecsere folyik a közéletben.
Domonkos László író, irodalomtörténész arról beszélt, hogy ő Szegeden találkozott azokkal a szerveződésekkel, amelyek a népi irányultságú értelmiséget gyűjtötték össze. Felidézte, hogy az 1987 őszén zajló lakiteleki találkozó gyorsította fel a rendszerváltáshoz vezető folyamatokat, amelyeknek Csurka István is főszereplője volt.
Úgy fogalmazott, a csodák éve nem 1989 volt, hanem ez, a későbbieket meghatározó, 1987 őszétől 1988 végéig tartó időszak. Domonkos felidézte a Fehér Csaba festőművész Hódmezővásárhelyhez közeli házában rendezett, sokszor hajnalig tartó találkozókat, amelyeken Csurka István is rendszeresen részt vett. Mint mondta, a való életben Csurka szűkszavú ember volt, mondanivalóját mindig tömören foglalta össze, nem beszélt terjengősen, és nem akart mindenáron vezető szerepre törni.
Csurka színpadi munkásságával kapcsolatban Domonkos László arra emlékeztetett, hogy a hetvenes években volt olyan évad, amelyben egyszerre öt színházban játszották a darabjait, és ezek a művek voltak azok, amelyeket vidékre és a határon túlra is szívesen vittek a társulatok, mert ezeket mindig szerette a közönség, mindig telt házat vonzottak. Ezek a színpadi munkák voltak azok, amelyek a zárkózott természetű írót felszabadították, és lehetővé tették, hogy gondolatait, véleményét közzé tegye.
Csurka István színpadi művei közül többet is bemutattak a romániai magyar színtársulatok azokban az években, amikor szinte egyáltalán nem lehetett játszani kortárs magyarországi szerzők darabjait. Különösen a nagyváradi színház magyar tagozata járt élen e téren a hetvenes-nyolcvanas években, beleértve a Ceaușescu-diktatúra legsötétebb végkorszakát. Körülményes engedélyeztetési eljárások nyomán, „hazai szerzőként” feltüntetve sikerült műsorra tűzni Csurka darabjait, aki gyermekkorának egy részét Váradon töltötte Észak-Erdély visszatérése után.
Pilhál György, a Magyar Nemzet publicistája, a Lovas István-díj idei nyertese arról beszélt, hogy ő Lezsák Sándorral járt egy osztályba, jól ismerték egymást, ennek ellenére a rendszerváltást jelentő első szavazáson az SZDSZ-re szavazott, mert úgy érezte, sokkal radikálisabb, mint az MDF. Emellett azonban egyre nagyobb tisztelője lett Csurka Istvánnak, akinek a közéleti munkásságát már az Új Magyarország munkatársaként éléneken figyelte.
Pilhál György úgy fogalmazott, egyre gyakrabban történik meg, hogy egy-egy közéleti fordulatot figyelve – legyen az akár a bankrendszer változása, a migráció vagy a határon túliak helyzete – megállapíthatjuk: Csurka ezt már húsz éve megmondta. A publicista arról is beszélt, hogy annak ellenére, hogy Csurka korábban sok politikai szereplőt bírált, így például Orbán Viktort is, mára a Fidesz az a párt, amelyik a leginkább közeledni tudott a csurkai gondolatokhoz. Hozzátette: a halála előtt nem sokkal beszélt Csurka Istvánnal, aki Orbánról akkor azt mondta: száz évente egyszer születik ilyen formátumú politikus.
Az írót 2012. február 18-án temették el a Fiumei Úti Sírkert ’56-os hősök parcellájába. Temetésén több ezer ember és számos neves politikus, író és művész jelent meg.
(Forrás: Mno.hu)
