Demeter Szilárddal, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójával Pakson, a Gastroblues Fesztivál lemezbemutató koncertjein beszélgetett a Dunaújvároson szerkesztett Duol.hu portál december elején mandátumának meghosszabbítása és A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című új könyvének megjelenése kapcsán.
A riporter egyebek mellett azt a kérdést szögezte neki, hogy „elég megosztó az Ön tevékenysége, elsősorban a különböző nyilatkozatai miatt. Még a jobboldalról is érik támadások. Hogyan látja a helyzetét?” Demeter válasza rövid és lényegre törő volt: „Nem vagyok hajlandó elfogadni a szekértábor-logikákat, a magyar kultúra azért erős, mert sokszínű, ha nem így lenne, elveszne. Aztán: a langyosakat kiköpi az úr. Ha hiszünk a saját igazunkban, akkor azt ki kell mondanunk. Hiszek az előre vivő konfliktusokban. Új dolgok akkor születnek, ha az alkotókat ki tudjuk billenteni a komfortzónájukból.”
Egy a múltra vonatkozó kérdés azt firtatta, hogy milyen tapasztalatokat szerzett Tőkés László mellett, tudván, hogy Demeter az akkor európai parlamenti képviselő püspök mellett dolgozott sajtófőnökként, majd irodavezetőként, 2008 és 2014 között. A válasz: „Tőkés László háttérországát szerveztem. A püspök úr rendkívüli ember, mindent össze- és rendben tartott. Nagyon jó tanulóévek voltak számomra. Tőkés László nagyon pontosan látja a lényeget. Egyébként tőle tanultam azt is meg, ha a főnök dolgozik a legtöbbet, akkor követelhet is, akkor nincs mentség.”
Az Udvarhelyszékről elszármazott írótól, kultúrpolitikustól azt is megkérdezte a riporter: milyennek látja a magyarság helyzetét a szülőföldjén, elég egységesek-e a külhoni magyarok, jó, hogy Erdélyben több magyar párt is működik, és lát-e esélyt a székely autonómiára?
Demeter Szilárd válasza: „Azokon a területeken, ahol tömbben él a magyarság, az önkormányzati választásokkor szerintem jó, ha verseny van. Országos szinten már más a helyzet. De azt látni kell, hogy a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség (RMDSZ) az elmúlt évtizedekben az autonómia helyett az államtitkári pozíciókat választotta, és a magyar Bolyai-egyetem helyett egy multikulturálisat fogadott el. Az a multikulturalizmus viszont egynyelvű, és a nyelve mindig a hatalom nyelve. Nem vagyok benne biztos, hogy az apró lépések politikája nem okozott visszafordíthatatlan kárt az erdélyi magyarság helyzetében. Aki aprókat lép, az későn ér be a célba, ha beér egyáltalán. Nehéz idők jönnek: 2024-ben négy választás lesz Romániában, és a román szélsőjobb nagyon megerősödött. Az Egyesült Államok sajnos a lovak közé dobta a gyeplőt, nem védik már az erdélyi őshonos nemzeti közösségeket, a választásoknál tehát minden magyarnak oda kell állnia. Az autonómiával kapcsolatban Kós Károlyt idézném, aki azt mondta: az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak.”
A címbeli mondás egyébként egy bibliai ige parafrázisa. A jelenések könyve (vagy más bibliafordítási neveinː Jelenések könyve vagy János jelenései stb., elterjedt nevén János apokalipszise) a Biblia újszövetségi iratainak utolsó, prófétai igénnyel fellépő könyve – amelynek szerzőségén máig vitatkoznak a teológusok – 3. részének 14-től 16-ig terjedő verseiben így fogalmaz (Károli Gáspár fordítása szerint): „A laodiceai gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: tudom a te dolgaidat, hogy sem hideg nem vagy, sem forró. Bárcsak hideg volnál vagy forró! Így, mivel langyos vagy, sem hideg, sem forró, kiköplek a számból.” Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című monumentális versében alkotja meg a ma is használt szentenciát: „Kik ott álltatok, »nem tehetve másképp«, / mert ez vagy az, de megalkuvás nincsen, / mert a langyosat kiköpi az Isten”.
(Címképünkön: a reformáció genfi emlékművének egy részlete)