A globális média szinte egyöntetűen emlékezett meg ma arról, hogy éppen hetven éve lépett ember először a Föld legmagasabb csúcsára. Pedig ez nem teljesen biztos, az viszont igen, hogy halottak százai vetnek gyászos árnyékot a sikertörténetre.
Napra pontosan hét évtizeddel ezelőtt lépett először az új-zélandi méhész, Edmund Hillary és a nepáli bennszülött, Tendzsing Norke az 1849 méter magas Mount Everest tetejére. Ezzel örökre bevésték nevüket a történelembe, ugyanis ők ketten dokumentálni tudták (főként fotókkal), hogy el is érték a csúcsot. Nem úgy, mint a két angol, George Mallory és Andrew Irvine, akik 1924. június 8-án csúcstámadást hajtottak végre, de sosem értek vissza az alaptáborba, eltűntek a hegyen. A mai napig tisztázatlan, hogy feljutottak-e a csúcsra, és visszatértükben fagytak-e meg, s bár Mallory holttestét 1999-ben megtalálták 8160 méteres magasságban, nincs rá egyértelmű bizonyíték, hogy ő és ifjú társa lennének a Csomolungma első megmászói. Így a mai napig Hillaryt és Norkét illeti meg a dicsőség.
Az első nő, akinek sikerült meghódítani a hegyet (több nepáli serpa segítségével), a japán Tabei Dzsunko volt (1975-ben), míg az első oxigénpalack nélküli mászás a dél-tiroli olasz állampolgár, Reinhold Messner és az osztrák Peter Habeler nevéhez fűződik (1978-ban).
A kezdeti időszakban csak keveseknek sikerült a mászás, azonban az utóbbi évtizedekben már egyre többen iratkoztak fel az Everest (valamint a másik 13 nyolcezer méternél magasabb hegycsúcs) meghódítóinak listájára, azonban az elmúlt hetven évben sokat változott a helyzet. Miközben korábban szinte teljesen magának kellett megszerveznie a hegymászónak az utat, napjainkban – természetesen nem kis összegért cserébe – már számos olyan vállalat létezik, amely szinte minden, a szervezéssel kapcsolatos terhet levesz az ember válláról.
A Nepál és Kína határán található Everest (Csomolungma) csúcsát több útvonalon is megközelíthetik a hegymászók. A két fő útvonal a déli, amely Nepálból indul, valamint az északkeleti, amelynek kiindulópontja a Kína által megszállt Tibet. A többség a déli útvonalat követi, mivel ott könnyebben elérhető a hegymászási engedély és a támogató szolgáltatások is.
Nepálnak a nemzeti büszkesége a Mount Everest, és a 30 milliós ország turizmusának legfontosabb részét adja a Himalája. A hegycsúcs meghódítása köré már egy több millió dolláros iparág épült, ezt főleg a csúcshódításra szomjazó és hatalmas összeget elköltő nyugati turisták táplálják. A hófödte sziklás hegycsúcsot, ami hetven évvel ezelőtt kietlen táj volt, napjainkban 550 dolláros oxigénpalackok ezrei, több ezer kiló fagyott ürülék és több mint 200 holttest borítja.
A világ legmagasabb pontját hetven év alatt több mint tízezer alkalommal mászták meg. Az Everest népszerűsége főleg az elmúlt húsz évben ugrott meg, a sikeres csúcsmászások több mint fele az elmúlt évtizedben történt. A csúcsév 2019 volt, amikor 876 mászó jutott fel a hegy tetejére. A Wikipédia háromszáz fölöttire taksálja azok számát, akik 1922 óta életüket vesztették a hegyen, egyharmaduk nepáli hegyivezető, teherhordó. Csak az idén már 12-en haltak meg vagy tűntek el a hegyen.
A magyarországi sajtó abban sem tudott konszenzusra jutni az elmúlt napokban – amikor Suhajda Szilárd tragédiája kapcsán sokat foglalkozott a témával –, hogy hány magyar hegymászó jutott fel a világ tetejére és hányan nem tértek vissza többé élve a Himalájából.
