Miközben a magyar kormánypárti sajtó jobboldali fordulatot várt és remélt az Európai Unió parlamentjében, a román pedig éppen ezzel riogatott, a 27 tagállamban lezajlott EP-választások után pár órával elmondható: elmaradt a földindulás.
Európaiak milliói szavaztak az új Európai Parlament új képviselőire, a következő ötéves ciklusra. A vasárnap véget ért szavazás előzetes eredményei szerint a „langyos” Európai Néppárt 189 mandátumot szerzett, így 13-mal lesz többje, mint az előző ciklusban, a szociáldemokraták 135-öt, ami 4-gyel kevesebb, és a liberális Újítsuk meg Európát (Renew) képviselőcsoport 83-at, ami 19-cel kevesebb, mint korábbi mandátumaik száma. A Zöldek 53-at szereztek, 18-cal estek vissza.
A fősodratú média amúgy a szélsőjobboldali pártok előretöréséről ír, de ez nem olyan mértékű, hogy megrengesse a balliberális többséget, ugyanis amint az várható, a választások után is összefognak a baloldali és liberális erők Brüsszelben, a washingtoni elvárás szerint és kontroll alatt. Franciaországban előrehozott választásokkal próbálják majd megtörni a nemzeti erők előretörését, Németországban pedig alattomos eszközökkel fogják kiszorítani a hatalomból az ún. fasisztákat. Európában nagy vonalakban minden marad a régiben.
A magyarországi kormánypártok ugyan megőrizték fölényüket a tegnapi választásokon, de az látványosan csökkent azáltal, hogy a Fidesz-KDNP már csak 11 képviselőt küldhet Brüsszelbe az eddig 13 helyett, míg a Soros-birodalomhoz köthető, pár hét alatt gründolt Tisza Párt egyből hetet. A birodalom a jelek szerint levette mára a kezét a hagyományos baloldalról (Gyurcsányékról), és a Fidesz-hegemóniát megtörni igyekvő Magyar Péter-féle formációnak próbál meg felfutási terepet biztosítani. Orbán Viktor azért sem ünnepelhet önfeledten, mert – ahogy megjósoltuk – a magyar lakosság egynegyedét kitevő budapestiek Karácsony Gergelyt választották ismét főpolgármesternek, aki gyakorlatilag a Gyurcsány-Magyar-Soros vonal embere.
A titkosszolgálatok által irányított Romániában a mélyállam győzött a tegnapi választásokon, azaz minden marad a régiben („rămâne cum am stabilit”), a hagyományos posztkommunista pártok (PSD, PNL, RMDSZ) hegemóniájával és a bukaresti szerepek ennek megfelelő elosztásával. Sem az új szuverenista párt, az AUR, sem az erőtlen jobboldali összefogás (ADU) nem ért el áttörést, különösen az önkormányzatokban nem.
