Az elmúlt évek hagyományainak szellemében idén is gyertyagyújtással emlékeztek meg az egykori váradolaszi sírkertben az ott nyugvó néhai nagyváradi és Bihar megyei polgárokról. Ahogy az eddigi megemlékezések során, a részvevők idén is mécsesekből rakták ki az „Olaszi temető” elnevezést – emlékezve és emlékeztetve a Sebes-Körös parti város lakóit a ma parkként funkcionáló terület eredeti rendeltetésére.
Korábban félő volt, hogy a temető megszüntetésével a megnevezés is elvész, viszont a nagyváradi polgárok és az Erdélyi Magyar Néppárt kitartásának köszönhetően 2018-tól a terület újra az Olaszi park nevet viseli. Az Erdélyi Magyar Szövetség által szervezett november elsejei eseményen jelen volt és rövid beszédet mondott Csomortányi István, az EMSZ ügyvezető elnöke is.
Egyebek mellett elmondta: „Temetőink nemcsak közös múltunk emlékét őrzik, hanem jelenünk szerves részei is. Azt mutatják, hogy a történelmi időkben az adott településeknek kik voltak a lakói. Nagyvárad esetében sincs ez másképp, és nem csoda az, hogy az elmúlt 100 évben a város szinte valamennyi történelmi temetője eltűnt. A korábban e park helyén álló temetőből mára szinte semmi nem maradt: a sírhelyek, a keresztek, a feliratok nagy részét eltüntették. Mindez annak is szomorú példája, hogy miként tudja egy közösség elveszíteni – ha nem vigyáz rá – saját jelenét egy településen.”
A sírkert 2009-ben, a parkosítás idején még megmenthető lett volna. „Igaz, hogy a 70-es években történt itt az utolsó temetkezés, a 90-es években pedig szándékosan elhanyagolták a területet, de 2009-ben a sírhelyek döntő többsége még beazonosítható volt, a keresztek és feliratok a helyükön voltak, így megmenthetők lettek volna. De nem így lett, s ezzel eltűnt Nagyvárad Házsongárdja. Fájó, szomorú tény ez, és nemcsak a művészettörténeti jelentőséggel bíró emlékjeleket siratjuk, hanem Nagyvárad és Bihar megye egykori ismert és elismert személyiségeinek örök nyugodalma is semmivé lett: püspökök, arisztokraták, művészek, mérnökök, e város építői és gyarapítói reméltek itt örök nyugodalmat. De a 2009-es nagyváradi közigazgatás, valamint e közigazgatáson belüli magyar képviselet nem tette a dolgát, és hagyták a temetőt elpusztulni” – emlékeztetett Csomortányi. Ezzel arra utalt, hogy akkor már évek óta az a Biró Rozália volt a város alpolgármestere, aki 2012-ben a román parlamentbe „menekült”, azóta is annak a tagja és az RMDSZ egyik felső vezetője, mi több, a közelgő törvényhozási választások újbóli képviselőjelöltje.
Alkalmi beszéde végén Csomortányi rámutatott: nemcsak azért gyűlnek össze évről évre a nagyváradiak az Olaszi parkban, hogy emlékezzenek a korábban ott eltemetettekre, hanem azért is, hogy a szélesebb közvéleményt is emlékeztessék rá, ott egyszer egy temető állt, és több ezren még most is ott alusszák örök álmukat, ahol mások ma már kutyák százait sétáltatjak.
A megemlékezés zárómozzanataként áldást mondott Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
