Kazinczy Lajos, a „tizenötödik aradi vértanú” emlékére avattak emlékhelyet a Fiumei úti sírkertben október 5-én a Madách Színház és a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) kezdeményezésére. Az avatóünnepség részeként a Madách Színház művészeinek előadásában felcsendültek a Kazinczy Lajos életét színpadra állító musical, A tizenötödik című darab legismertebb dalai is.
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója emlékeztetett: mi és a ma élők mind szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy nem kell az aradi vértanúkhoz hasonlóan az életünket áldozni a hazánkért, de merítsünk a mondataikból erőt, hogy tudjuk: országunk szuverenitásának megőrzésével tartozunk az aradi hősöknek. Nemcsak a tizenháromnak, hanem mind a tizenhat kivégzett honvédtisztnek.
Ezzel az emlékhellyel Kazinczy Lajos mellett az összes aradi vértanúra emlékezni lehet a Fiumei úti sírkert nemzeti emlékhelyen – fűzte hozzá a főigazgató.
A Nemzeti Örökség Intézetének fontos célkitűzése, hogy a magyar történelmet, a nemzet sorsát alakító személyiségeket közelebb hozza az emberekhez és megismertesse a felnövekvő generációkkal – mutatott rá Móczár Gábor, aki hozzátette: a történelem emberközelivé tételében fontos mérföldkő a Madách Színház A tizenötödik című előadása is, amely egy egyelőre szokatlan, de közkedvelt műfajjal mutatja be Kazinczy Lajos hősiességét.
Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója emlékeztetett: a III. Madách Musical Pályázat díjnyertes darabját, Derzsi György és Meskó Zsolt A tizenötödik című szerzeményét áprilisban mutatták be.
Kazinczy Lajos (1820–1849) honvédezredes, Kazinczy Ferenc és Török Sophie legifjabb fia, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúja. A tavaszi hadjáratban Klapka György hadtestében volt dandárparancsnok. 1849 májusának végétől ezredesként a komáromi várőrség mozgóvá szervezett részének parancsnoka volt a Csallóközben, majd megbízták egy tartalék hadosztály szervezésével. A mintegy hétezer fős seregtesttel augusztus 6-án Bem csapatainak megsegítésére Erdélybe indult.
A világosi fegyverletétel hírére az erdélyi hadsereg hozzá csatlakozott maradványaival augusztus 24-én az orosz csapatok előtt letette a fegyvert. Az oroszok átadták Eduard Clamm-Gallas altábornagy császári csapatainak és az aradi haditörvényszék elé került, mely teljes vagyonelkobzásra és golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet Haynau jóváhagyta és 1849. október 25-én Kazinczyt az aradi vár sáncárkában agyonlőtték.
Báró Julius Jacob von Haynau császári-királyi táborszernagy, a bécsi kamarilla teljhatalmú megbízottja a magyar honvédtisztek elleni bosszúhadjáratát nem Aradon kezdte. Augusztus 20-án Temesvárott lőtték főbe az Ottrubay család rokonát, lovag Hruby Gyula őrnagyot, Görgei Artúr volt segédtisztjét. 1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én báró Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát – őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni –, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem József tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg; őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott.
A golyó és lőpor általi halálra ítélt aradi vértanúk: Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József. Kötél általi halálra ítélt aradi vértanúk. Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knézić Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Vécsey Károly. Ők az „aradi tizenhármak”, akiket 1849. október 6-án végeztek ki a Maros parti városban.
Rájuk és az 1848–1849-es szabadságharc leverését követő megtorlásban életüket vesztett mártírokra – köztük Batthyány Lajos miniszterelnökre – emlékezett ma, október 6-án a világ magyarsága, a trianoni határokon belül és túl, méltósággal, kegyelettel.
