Szili Katalin, a határon túli magyarok autonómiaküzdelmének támogatásáért felelős miniszterelnöki megbízott szerint még mindig aktuális az elmúlt harminc év kiemelkedő RMDSZ-dokumentuma, a Kolozsvári Nyilatkozat, amely elsőként fogalmazta meg az erdélyi magyarság önrendelkezési igényét.
Szili Katalin az MTI-hez kedden eljuttatott közleményében kiemelte, a nemzeti kérdés témakörében 1992. október 25-én született nyilatkozat szinte hitvallása az erdélyi magyarságnak, de a benne megfogalmazott univerzális nemzeti és kisebbségi értékek miatt ugyanígy lehet kiáltványa bármely más Kárpát-medencei külhoni magyar közösségnek is.
Ugyanis “keserves nemzeti kisebbségi tapasztalatokat, tragikus eseményeket, sajnos, a közelmúltból is említhetünk a világban és térségünkben egyaránt. A nemzeti kisebbségek kérdése tehát nemcsak az 1990-es években, és nem csak Romániában, de még ma is súlyos politikai és társadalmi feladatokat állít elénk” – fogalmazott a miniszterelnöki megbízott.
Szili Katalin idézett a nyilatkozatból, amelyben – egyebek mellett – ez áll: a romániai magyarság nem akar sem elszakadni, sem elvándorolni szülőföldjéről, de a román nemzetbe sem akar beolvadni, ugyanis a romániai magyarság politikai alanyként államalkotó tényező, a román nemzet egyenjogú társa, ezért épp olyan felelősséggel tartozik jövőjéért, mint bármely más állampolgár.
A miniszterelnöki megbízott szerint ezen mondatok mélyen egybevágnak a mai európai polgári értékekkel, az általános emberi jogokkal, és reméli, hogy az Európai Unió prioritásaival is. Ezek az alapvető feltételei az erdélyi magyarság megmaradásának, csorbulásuk esetén azonban az elvándorlás, demográfiai deficit, vagy asszimiláció kezdődhet – hívta fel a figyelmet Szili Katalin.
Közleményében kitért végül arra is, hogy három évtizeddel a Kolozsvári Nyilatkozatot követően az erdélyi együttműködés eredményeként mindhárom magyar pártból (RMDSZ, EMNP, MPP) felelős képviselet van a bukaresti parlamentben, és már előkészületben a romániai kisebbségi törvénycsomag, amely új keretet adhat a nemzeti kérdésnek Erdélyben. Emellett a magyar közösségek támogatása még a terhelt időszakban is magyar kormány abszolút prioritása közé tartozik – fűzte hozzá.
Mint ismeretes, 1992. október 23-25. között került sor az RMDSZ-küldöttek országos tanácsának (KOT) összejövetelére Kolozsváron, amelyen elfogadták a Kolozsvári Nyilatkozatot a nemzeti kérdésről. Ezt követően a román parlament akkori magyar tagjai fogadalmat tettek a főtéri Szent Mihály-templomban, elkötelezve magukat az önrendelkezésért folytatott harc mellett. Az RMDSZ akkori vezetői Tőkés László tiszteletbeli elnök, Domokos Géza elnök és Szőcs Géza politikai alelnök voltak.
A nyilatkozat elfogadása és a templomi eskütétel után nyomban a román nemzetállami vezetés és az erdélyi (főként kolozsvári) kozmopolita balliberálisok célkeresztjébe kerültek az autonomisták, megindult a sajtóoffenzíva a magyar nemzeti politizálás ellen. Bár a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadásával zárult politikai emancipációs folyamat új origót adott az RMDSZ-politizálásnak, 1996 után a román kormányzati partnereknek való megfelelési igyekezet minden nemzetpolitikai szempontot felülírt, az autonómiaküzdelem háttérbe szorult, a bukaresti kijárásos politika vált dominánssá.
