Az Adevărul bukaresti napilap 2025. február 2-iki lapszámában Az auschwitzi láger egyik túlélőjének vallomása. Fülöp Ottó: „Az út lelőtt, szétvert fejű emberekkel volt tele” (Mărturia unui supravieţuitor al lagărului de la Auschwitz. Otto Fülop: „Drumul era plin de oameni împuşcaţi, cu capetele făcute praf”) cím alatt egy volt lágerfogoly visszaemlékezései olvashatók.
A Mariana Iancu által jegyzett írásból egyebek között megtudhatjuk, hogy a jelenleg Bukarestben élő 94 éves Fülöp Ottó Nyárádszeredán született 1930-ban. 1944. május 25-én indították el őket marhavagonokban a marosvásárhelyi állomásról, és öt nappal később, május 29-én érkeztek meg Auschwitz-Birkenauba (a Német Birodalomhoz csatolt Dél-Lengyelországba), ahol ő a B 14849-es számot kapta. Fülöp Ottót később a mauthauseni láger melki altáborába, majd a gunskirchenibe vitték. 1945. május 4-én az itteni tábor német őrei elmenekültek. Másnap amerikai katonák csokoládéval és cigarettával kínálták őket. Miután a Bad Schallerbach-i szanatóriumban valamennyire felerősödött, (elméletileg) oda mehetett, ahova akart. Egy nagykárolyi fiatallal, Lászlóval hazaindultak. „A románok (értsd: romániai zsidókat) hazatéréskor is fel kellett találják magukat. A cseheket és a magyarokat autóbusszal szállították haza. A románokat nem.” Lintznél előbb az amerikaiak, majd a szovjetek tartottak ellenőrzést. Az orosz katona csak egy üveg vodka ellenében engedte őket tovább.
Kolozsváron László lánytestvérénél szálltak meg, ahonnan az akkor 15 éves Ottó azzal távozott, hogy ha nem lesz hol laknia, oda térhet vissza. Szülei nem élték túl a vészkorszakot, de Ottó végül egy ott lakó nagynénje révén Bukarestbe került, ahol később esti egyetemen diplomázott, és egy ideig történelmet tanított.
Le kell szögezni: minden részletében és megfogalmazásában is hiteles tanúvallomásról van szó. Hozzáteszem: idén, a 80. évforduló alkalmából a két nyomtatott formában megjelenő román nyelvű Szatmár megyei napilapban (Informația Zilei, Gazeta de Nord Vest) is aránylag tárgyilagos hangvételű cikkek jelentek meg arról, ami 1944-ben az észak-erdélyi magyar zsidókkal történt. Azonban – még ha szemet hunyunk is afelett, hogy a különböző román lapokban nyomdafestéket látó nagyon sok ilyen témájú évfordulós írásról korántsem mondható el ugyanez – felmerül egy igen meggondolkoztató kérdés.
Január 27. a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja. De van emléknapja a zsidóirtás romániai áldozatainak is: október 9. És van emléknapja a holokauszt magyarországi áldozatainak: április 16. Ilyen körülmények között vajon Romániában miért emlékeznek feltűnően gyakran a holokauszt nemzetközi emléknapján (január 27-én) is az észak-erdélyi zsidókkal történtekre, és miért „felejtenek el” sokszor még október 9-én (tehát a romániai áldozatok emléknapján) is felidézni legalább valami keveset abból, amit Antonescuék a román zsidókkal műveltek?
Amint tudjuk: félretájékoztatni nemcsak a valóság elferdített, hamis tálalásával lehet. Hanem úgy is, ha amit mondunk vagy leírunk, az igaz, csak éppen bizonyos részleteket „kifelejtünk” belőle…
Boros Ernő
(Mariana Iancu felvételei)
