Ezt a világot Csurka István már 1998 telén megjövendölte. „A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak majd. A végső cél a magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely másoknak. A nemzetközi nagytőke és a bankok segítik majd ezt a népvándorlást, ez az érdekük.”
Ezt látjuk évtizede.
Magyarországnak egy uniós verdikt értelmében hamarosan harmincezer migránst kell beengednie vagy húszezer eurót fizetnie fejenként – a befogadó országok kasszájába. (A nemzeti kabinet ezt soha nem fogja megtenni – a hatalomért nyáladzó bábkormány annál inkább, sőt a határkerítést is lebontaná.) A potenciális érkezők zöme dolgozni nem akaró, törvényt nem tisztelő figura. Persze a nyugatiak kimazsolázzák azokat, akik talán még hajlandók a munkára. A maradék mehet Kelet-Európába. Méghozzá mielőbb.
Milyen érdekes, az egykori gyarmattartók csak a problémáiktól szabadulnának, összerabolt zsákmányaikat nem akarják szétosztani.
A 2015-ben meghozott végzetes döntés, amely nyomán eddig már kilencmillió közel-keleti és afrikai bevándorló érkezett Európába, Angela Merkel nevéhez fűződik. Kancellár asszony úgy okoskodott: „Wir schaffen das!” – „Megcsináljuk!” A segélyekből kiválóan berendezkedő jövevények köszönték szépen, majd szép módszeresen szilánkosra aprították a nagyvárosok peremkerületeit. Megcsinálták. Mára Németország lakosságának harminc százaléka migrációs hátterű. Pár év múlva talán kalifátussá lesznek.
Vajon gondoltak-e arra a liberális Nyugat szellemóriásai, hogy a migránsáradattal járó iszlám terjeszkedés első áldozata maga a liberalizmus lesz? Hiszen a migrációval megérkezett az erőszakos iszlám is, amely azóta látványosan megmutatta, hogy nem kér abból a szabadelvűségből, amelynek kóros háborodottsága már régen átlépte az épeszűség határait. (Vajon hogyan tervezte a tűzeszű Nyugat összefésülni például a riszáló-vonagló pride-közönséget a harmadik világból érkező, törzsi közösségekhez szokott migránsokkal?)
Nagy kérdés, hajlandó-e a Nyugat lemondani az elfajzott liberalizmus trónjáról, vagy megy a lecsóba. (Elnézve karácsonyi betoncölöpös óvintézkedéseiket, lecsó…)
Jó Batsányi János időben figyelmeztetett: „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”
Valérie Hayer asszony, a francia Reneszánsz párt EP-listavezetője esztendeje azt javasolta, a parlament döntéshozatalában el kellene törölni a vétó intézményét, hogy azzal ne tudjon visszaélni a magyar miniszterelnök. Számon kérőn szavalta: „Miért mindig Franciaországnak kell befogadnia a menedékkérőket? Miért nem Orbán Viktornak? Ez lenne a szolidaritás.”
Aztán miért kellene nekünk szolidaritást vállalnunk azzal a gyarmatosításban dúsgazdaggá lett az országgal, amelynek kifosztott alattvalói most földönfutóként keresnek új hazát? Már ahhoz is vastag ábrázat kellett, hogy míg eleink évszázadokon át végvárak ormain védték tatártól, töröktől Európa nyugati felét (benne Franciaországot), az nagy jó dolgában rabolni járt szerte a világban, s lett dúsgazdag.
Hogy mit kaptunk vérünkért cserébe? Trianont. Meg most egy nyakunkra sózni tervezett harmincezres migránshordát.
Számoljunk tízig! Lassan, türelmesen.
Légy a józan eszednél, magyar választó! Sorskérdésben döntesz áprilisban.
Ha Magyar („csak egy nagyon pici szuverenitásról kell lemondani”) Péterre adod a voksodat – a nemzet halálára szavazol. Nincs ebben semmi túlzás. Ha beengedjük a migránsáradatot, mindennek vége. Aki nem hiszi, az nézzen szét a reménytelenül fuldokló Nyugaton, Párizs no-go zónáin, a késes londoni metróban, Stockholm szerecsennegyedében… Vagy csak emlékezzen a 2015-ös Keleti pályaudvarra!
A szellemet nem lehet visszaparancsolni a palackba.
Vannak élethelyzetek, amikor a magyar ember Dobó István szívszorító szavaiban keresi – és találja meg – a kapaszkodót. „Istenem! Te látod a mi kis romladozó várunkat s benne ezt a maroknyi, elszánt népet. A te nagy mindenségedben kicsi semmiség ez a földi világ. Ó, de minekünk ez a mindenségünk! Ha kell a mi életünk, vedd el uram, tőlünk! Hulljunk el, mint a fűszál a kaszás vágása alatt! Csak ez az ország maradjon meg, ez a kis Magyarország!”
