December 8-án 11 órától az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatják be Jelenczki István Áldom a Teremtőt I–II. (Portréfilm László Gyuláról) című alkotását.
A rendező így vall a filmről: „László Gyuláról készített portréfilmem a ki- és beteljesítő emberi élet példázata, felmutatandó mintája. A huszadik század összes kataklizmáját, sorsfordító háborúkat, forradalmakat, a Létrontás teljességét élte át Ő és a László család úgy, hogy meg tudtak, meg tudott maradni Embernek.”
Mint írja, László Gyula egy olyan Ember, aki a Teremtőtől, a szülőföldtől, a családtól kapott lehetőséggel élt és élt, adott és adott, szolgált és szolgált. Tudós volt, művész volt, egyetemi tanár és előadó volt. Közéleti ember volt, nagyon gazdag és kiterjedt baráti kapcsolata volt a legkülönbözőbb kortárs szellemi és művészeti műfajokban dolgozó alkotókkal. „Filmem a régészprofesszort, a művészt, a családját és Hazáját, benne Erdélyt – Székelyföldet rajongással szerető Embert kívánta megrajzolni, aki minden megpróbáltatás mellett megtartotta hitét a Teremtőben” – olvasható a film leírásában.
László Gyula a dél-erdélyi Kőhalomban (szászul Räppes) született 1910. március 14-én, szülőhelyén, Kolozsváron, Budapesten tanult, sokrétű érdeklődése a képzőművészettől a törtenettudományon át a régészetig terjedt, bölcsészetből doktorált, tanulmányutakat Nyugat- és Dél-Európában tett, 1940–1949 között Kolozsvárott volt egyetemi tanár. 1957 és 1980 között a budapesti tudományegyetem tanára, tanszékvezetője volt, 1980-ban nyugdíjba vonult. Az 1960-as évek közepén alkotta meg kettős honfoglalásról szóló bizonyítatlan elméletét, majd a szvidéri-elméletként ismertté vált, ugyancsak bizonyítatlan eredetelméletet.
Az 1990-es években gyakran járt Erdélyben, körutakat tett, körútjai során számos helyen tartott történelmi előadásokat, egyik 1998-as körútja alkalmából érte a halál Nagyváradon, június 17-én, éppen amikor már Sepsiszentgyörgyre indult volna újabb előadást tartani.
