Példátlan zavarodottság uralkodik a belpesti és budavári politikai és médiakörökben a romániai elnökválasztás első fordulójának eredményei láttán, s a homály nem látszik oszlani.
A kormánypárti oldalon jórészt lapítás a jellemző, illetve az RMDSZ naponta változó, egyre zavarosabb, önellentmondásosabb üzeneteinek visszhangozása, míg a balliberális oldal a washingtoni-brüsszeli-bukaresti tengely globalista aggodalmait szajkózza-közvetíti a szuverenista jelölt meglepetésgyőzelme láttán.
A Karmelitában (a kolostorból lett kormányrezidencián) is kínosan feszenghetnek, miután a múlt pénteken még maga Orbán Viktor ölelgette és pátyolgatta ott a szocialista államfőjelöltet, Marcel Ciolacut, aki egy kis „európai hátszélért” ment Budapestre a választási kampányhajrában. S ezt nemcsak a magyar miniszterelnöktől kapta meg, hanem egyes uniós fennforgóktól is, de ma már azt feszegetik egyes román elemzők, hogy a PSD elnöke épp ebbe bukott bele: túlságosan is közel került Orbán Viktorhoz. Ahhoz a politikushoz, akiről a másik államfőjelölt, Elena Lasconi (akit vélhetően globális, de korántsem demokratikus összefogás fog becsempészni a bukaresti elnöki palotába) nemrég még azt nyilatkozta, hogy egy Putyin-bérenc diktátor, akit ki kellene tiltani Romániából…
És éppen ezért van most zavart csönd a budai várban: az Orbán-kormánynak Ciolacu és a PSD lett volna a jó politikai-üzleti partner továbbra is, a semmiből felbukkant Călin Georgescuról még fotójuk sem volt a Karmelitában, s hiába jobboldali és szuverenista, neki most senki sem mer gratulálni Magyarországon, Lasconi meg a magyargyűlölő európai szélsőbaloldal üdvöskéje, akinek „Péterke messiás” a Duna-parti természetes szövetségese.
Egyelőre maradt félperces videóüzenet lehetősége, amivel élt is Orbán, ha már a Karmelita kilincsét fényesre koptatott Kelemen Hunor felkérte rá. Ám ebben sem tudott újat, többet mondani, mint a már tucatszor elkoptatott lózungot: sorsdöntő választások előtt állnak az erdélyi magyarok! Akik 35 éve óta vesznek részt (egyre kevesebben) ilyen SORSDÖNTŐ választásokon, szerre-rendre, s közben éppen 35 százalékkal lettek kevesebben, ha nem többel, mint voltak a rendszerváltáskor. A sors ugyanis nem választási kampányokhoz igazodik…
Videóüzenetében Orbán Viktor arra kéri az erdélyi magyarokat, hogy vasárnap minél nagyobb számban vegyenek részt a választásokon, és támogassák a magyar összefogás listáját, szavazzanak az RMDSZ-re, merthogy ezen múlik, hogy erős parlamenti képviselete legyen az erdélyi magyar közösségnek, ezen múlik, hogy visszakerül-e kormányra az RMDSZ. Nos, a fenti bővített mondat arról árulkodik, hogy a magyar miniszterelnököt rosszul tájékoztatták (nyilván a nemzetpolitika illetékesei az RMDSZ-esekkel karöltve). Ugyanis az ún. összefogás listája egy blöff, maga az összefogás pedig csak egy olyan üres lózungja a Kelemen-féle pártnak, mint a „józanész-program”. Az „erős parlamenti képviselet” pedig egy álságos jelzős szerkezet: ami 5%-os, az eleve nem lehet erős. (Még sörben sem.) Az pedig nem az erdélyi magyarokon, sőt még az RMDSZ-en sem múlik, hogy visszakerül-e vagy sem a kormányba, ez kizárólag a román mélyállamon múlik. Illetve az elején már említett tengelyen.
A RMDSZ-sajtó úgy tálalta az orbáni videóüzenetet, hogy mellétrollkodta Kelemen Hunor pártelnök velőtrázó fenyegetését: ha őt és haverjait nem juttatják be az erdélyi magyarok a román parlamentbe, hogy fel tudják venni a harcot a végletekig elszaporodott magyarellenesekkel, akkor itt a világvége.
A politika már csak ilyen Romániában: a románok a magyar kártyát, a magyarok a román kártyát játsszák ki időről időre. Márpedig a romániai magyar közösség sorsát nem ezek a kártyacsaták döntik el, hanem a népességfogyás, az elöregedés, a kivándorlás és a galoppírozó asszimiláció. Sokan, akik ma a románveszéllyel kampányolnak, otthon és a környezetükben már románul beszélnek…
R. Balogh Mihály
