Elhuny Teodor Stanca, aki fiatalkorában hét évet ült vagy dolgozott a romániai kommunista börtönökben, munkatáborokban, amiért szolidáris volt az 1956-os magyar forradalommal – olvastuk a Magyar Nemzetben.
A magyarországi szabadságharc kitörése után a temesvári műegyetem néhány hallgatója úgy döntött, diákgyűlésen fejezi ki szolidaritását a magyarokkal. Aurel Baghiu, Caius Muţiu, Frederick Bart, Nagy László, Valentin Rusu és Heinrich Drobny mellett a kezdeményezők között volt az akkor ötödéves Teodor Stanca is.
Az október 30-i megmozdulás kapcsán egy memorandumot is megfogalmaztak. Ennek pontjai majdnem azonosak voltak a szegedi, budapesti egyetemisták által megfogalmazottakkal. Követelték a szovjet csapatok azonnali kivonását Romániából, gazdasági kapcsolatokat minden országgal, beleértve a kapitalista országokat is. Követelték, hogy hozzák nyilvánosságra a Románia által aláírt gazdasági szerződéseket, Sztálin személyi kultuszának felszámolását, mivel Romániában csak mímelték a személyi kultusz eltörlését, továbbá: az orosz nyelv kiiktatását a felsőfokú oktatás kötelező tantárgyainak sorából, a marxizmus órák számának csökkentését, a parasztokat sújtó kötelező termény- és húsbeszolgáltatás eltörlését, a munkásosztályt megnyomorító normák eltörlését, a munkások fizetésének emelését, a fizetési adók eltörlését, egyetemi autonómiát. Elítélték a szovjet csapatok magyarországi katonai intervencióját.
A diákgyűlés után azonnal megkezdődtek a tömeges letartóztatások. Teodor Stanca nyolc év börtönbüntetést kapott, ebből hat évet és három hónapot töltött le. „Szamosújvárra vittek, ahol 1956 karácsony estéjétől 1959-ig tartózkodtam. A börtön nagyon zsúfolt volt, nyomorúságos körülményekkel. Ketten vagy hárman aludtunk egy ágyban. A cellákban többnyire az erőszakos mezőgazdasági kollektivizálást ellenző parasztok voltak. Mivel a börtönök megteltek, újra megnyíltak a munkatáborok a Duna-deltában, én is ott kötöttem ki, ahol újabb három és fél év fogva tartás következett a salciai és peripravai átnevelő táborokban” – mesélte egy korábbi interjúban a szombaton elhunyt Teodor Stanca, aki 1933-ban született a trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Béli járásához tartozó Bélkarolyban (ma Coroi Arad megyében).
1963-as szabadulása után a vagongyárban dolgozott, később sikerült lediplomáznia, mérnökként ment nyugdíjba. A rendszerváltás után Temes megyei parlamenti képviselő is volt 1996–2000 között az azóta felmorzsolódott Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt színeiben. Tisztséget vállalt a volt politikai foglyok szövetségében is, tavaly Temesvár díszpolgárává választották. Teodor Stancát 2008-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki. Élete végén sokszor hangoztatta, hogy az 1989-es hatalomátvétel után Romániában sajnálatos módon elmaradt a kommunista bűnök feltárása, a számonkérés és a megtorlás.
