1953. október 16-án hunyt el Nyírő József, akinek 2002-ben a „székelységhez hű írói munkásságát” posztumusz Magyar Örökség díjjal jutalmazták. Hamvainak Erdélybe való hazahozatala és újratemetése a mai magyar nemzet- és emlékezetpolitika egyik mulasztása.
Az író – akinek családnevét ma is sokan írják tévesen Nyirőnek, rövid i-vel, mára elavult helyesírási és tipográfiai megfontolások mentén –, 1889. július 18-án született az udvarhelyszéki Székelyzsomborban, ahol apja az elemi iskola igazgató-tanítója volt. A gyulafehérvári papnevelő intézetben, majd a bécsi egyetemen tanult, ahol teológiai doktori oklevelet szerzett. Pappá szentelése után Nagyszebenben, majd Besztercén hittant tanított, a Nagyszebeni Egyházi Tudósító szerkesztője volt. 1915-ben a Kolozs megyei Kide plébánosa lett. Ezt követően 1919-ben úgy döntött, hogy kilép az egyházi rendből és megnősült, majd molnárként dolgozott tovább.
Miután 1920-ban a Haldoklik a székely című novellájával elnyerte a Zord Idők című irodalmi lap pályázatának első díját, 1923-ban többekkel együtt megalapította a Kaláka kiadóvállalatot, majd az Erdélyi Szépműves Céh könyvkiadót, s részt vett az Erdélyi Helikon című irodalmi folyóirat megalapításában is. 1924-ben megjelent első novelláskötete, a Jézusfaragó ember, majd 1926-os Havasok könyve kötetéből készítette el 1941-ben Szőts István az Emberek a havason című filmjét, amely 1942-ben a velencei filmfesztiválon díjat kapott.
Nyírő 1931 és 1933 között „kivonult” az irodalmi életből, alsórákosi (Nagy-Küküllő vármegye, Kőhalmi járás) kisbirtokán gazdálkodott. Tamási Áron 1932-ben megjelent Ábel a rengetegben című művének sikerén felbuzdulva írta meg Uz Bence című regényét, amelynek híres tréfacsináló főhőse ugyanúgy a székely életrevalóság és leleményesség képviselője, mint Tamási Ábele. Később Székelyudvarhelyen épített házat és teremtett otthont családjának, és csak több év múlva tért vissza a kolozsvári Keleti Újsághoz, amelynek 1939–42 között felelős szerkesztője lett. 1941-től az Észak-Erdélyt visszajuttató második bécsi döntés után behívott képviselőként a magyar országgyűlés tagja lett. Közben 1940-ben Corvin-koszorúval tüntették ki. 1942 és 1944 között a Magyar Erő című lapot szerkesztette. 1944–45-ben, a nyilaspuccs után a Törvényhozók Nemzeti Szövetsége, azaz a nyilas csonkaparlament tagja volt, majd Sopronban a Szálasi-kormány utolsó sajtótermékének, az Eleven Újságnak a főszerkesztője, és a Nagynémet Birodalomba is követte a kabinetet. Ezen szerepvállalásai miatt lett a kommunisták és a mai balliberálisok megbélyegzettje, miközben a románok egyenesen fasisztának és háborús bűnösnek tartják.
Nyírő 1947 nyarától 1949 eleji lemondásáig nemzetnevelési miniszteri posztot töltött be a magyar menekültkormányban. 1948-tól 1951-ig a Münchenben megalakított Magyar Újságírók Külföldi Egyesülete és az ugyanott alapított Magyar Kulturális Szövetség első elnöke lett. 1950-ben Spanyolországba, a Madrid melletti El Escorial településre költözött, a Spanyol Nemzeti Rádió magyar nyelvű adásainak munkatársaként dolgozott. Emigrációjában írta meg az Íme, az emberek és A zöld csillag című regényeit. 1952-ben részt vett a clevelandi Kossuth Könyvkiadó megalakításában, itt jelent meg a Mi az igazság Erdély esetében? című tanulmánya is. Az író hosszas betegség után Madridban hunyt el 1953. október 16-án, síremléke az ottani Almudena temetőben áll.
Nyírő József elbeszélői világképét két alaptényező határozta meg: az egyik a trianoni döntés, Erdély elcsatolása, s vele a székelység kisebbségbe szorulása, a másik pedig Szabó Dezső hatása. Műveiben a székely nép lelkét kívánta megidézni és bemutatni, természetes módon használta fel a székely népnyelvet, esetenként a régies elbeszélő nyelv fordulatait. 2002-ben a „székelységhez hű írói munkásságát” posztumusz Magyar Örökség díjjal jutalmazták. 2019-ben pedig a székelyudvarhelyi könyvtárat róla nevezték el.
2010-ben, halála után 57 évvel az emlékét ápolók megállapodtak a Nyírő család leszármazottaival arról, hogy hazahozzák és szülőfalujában újratemetik az író hamvait, valamint a magyar állam támogatásával átfogó programsorozatot szerveznek az író szellemi hagyatékának méltó ápolása érdekében. A 2012. pünkösd vasárnapjára tervezett újratemetés azonban politikai feszültség forrásává vált Románia és Magyarország között, amiben jelentős szerepe volt a román hatalomhoz dörgölőző RMDSZ-nek. A székelyudvarhelyi újratemetés végül jelképessé vált, máig nem tudni, hol vannak Nyírő József hamvai….
„Jó lenne, ha halottak napján én is vihetnék egy szál virágot nagyapám sírjára, szeretném, ha méltó körülmények között lenne eltemetve, és végre rendeződne az ügye” – mondta három évvel ezelőtt a Magyar Nemzetnek Balázsfi Csaba, Nyírő József unokája. Tavaly pedig így fogalmazott egy székelyföldi újságíró: „Nyírő József ma nem lenne temetetlen halott, ha 2012 pünkösd vasárnapján nem a hatalmi játékok kerülnek az események középpontjába, hanem az irodalom és a kegyelet. Sajnos épp e két utóbbi lett ennek a szomorú tragikomédiának a vesztese.”
