A régészek rábukkantak a segesvári vár egyik lebontott tornyának, a szövőmesterek céhe által fenntartott Takácsok tornyának alapjait – jelentette be ma Ioan Iulian Sîrbu, a dél-erdélyi város polgármestere. (Az MTI rossz tükörfordítással „szövők tornyának” nevezi a hajdani védművet.)
A középkori eredetű várnak 14 őrtornya volt, ezeket az építési költségeket álló céhekről nevezték el. Az óraművesek (óratorony), a tímárok, a szabók, a kovácsok, a szűcsök, a csizmadiák, a mészárosok, a kötélverők és az ónművesek tornyai ma is állnak. Sajnos már nem léteznek a borbélyok, a lakatosok, takácsok és a kádárok tornyai Segesváron.
A polgármester szerint a takácsok tornyát 1848-ban bontották le, és korábban fogdaként is működött. Egyes történelmi források szerint azonban a tornyot a kurucok rombolták le 1706-ban. A romok mellett 13. századi cseréptöredékeket is találtak a régészek. Az elöljáró emlékeztetett arra, hogy a vár falának több szakaszán zajlanak helyreállítási munkálatok, így bukkantak rá a lebontott torony romjaira és más értékes leletekre. „Még sok a felfedeznivaló” – idézte az Agerpres a polgármestert, aki hozzátette: meg van győződve arról, hogy együtt sikerül megfelelően bemutatni a segesvári vár értékeit.
Nicolae Tescula, a segesvári történeti múzeum igazgatója közölte: jelentős felfedezésről van szó, mely egy rejtély megoldását is jelenti a szakma számára. Elmondta: a takácsok tornya a 15. században épült a Szabók és a Szűcsök tornya között. Ő is állította, hogy 1846-ban döntöttek a lebontásáról, az ebből származó követ a vár utcáinak kövezésére használták. A háromszintes torony jelentőségét az adta, hogy a befolyásos szövőmesterek céhe tartotta fenn, melynek köszönhetően az erdélyi város a 19-20. század fordulóján jelentős textilipari központ lett. A toronyban fogda is működött, a katonaság által kezelt óratoronyban lévőn kívül itt volt a város másik tömlöce.
Ioan Fedor Pascu régész elmondta: a segesvári vár lebontott tornyai közül a takácsok tornya volt az utolsó, melynek alapjait még meg lehetett találni. Eredetileg négyszög alapúnak épült a 13-14. században, de a lőfegyverek fejlődésével átépítették hatszögűre. 1,8 méter vastagságú fala lépcsőként is szolgált, melyen a pincében lévő fogdába lehetett lejutni – tette hozzá.
Segesvár polgármestere tavaly májusban jelentette be, hogy európai uniós forrásokból erősítik meg a vár omladozó falának több szakaszát. A középkori iratokban elsőként Castrum Sex néven említett város első alkalommal nyert uniós támogatást a célra, korábban saját forrásokból és hitelekből igyekeztek megerősíteni, javítani a több helyen is omladozó középkori vár falait. A várfal megerősítésével párhuzamosan zajlik az egykori szász város jelképének számító Óratorony tetőszerkezetének felújítása is. Ez a vár főkapuja, a középkorban tanácsterem, jelenleg múzeum működik benne. A 64 méter magas tornyon 130 éve végeztek utoljára felújítási munkálatokat.
Az UNESCO Világörökség-listáján szereplő segesvári vár legkorábbi részei a 13-14. századból valók, több szakaszban épült védelmi céllal, öt bástyája és 14 tornya volt, utóbbiakból kilenc jelenleg is áll. Az erdélyi Segesvár (románul: Sighișoara, németül: Schäßburg, latinul: Stenarum, szászul: Schäsbrich) a mai Románia Maros megyéjében található 23 ezres municípium, lakóinak már csak 13%-a magyar. Szász szék központja, majd Nagy-Küküllő vármegye székhelye volt a magyar királyságban, a trianoni diktátum adta a román királyság kezébe a Marosvásárhelytől 45 km-re dél-délkeletre a Segesd pataknak a Nagy-Küküllőbe ömlésénél fekvő várost, ahol ma már csak maroknyi szász él. A város a második bécsi döntéssel sem került vissza a történelmi Magyarországhoz.
