„Szavazzon Adrian Nemeşre! Szavazzon a PNL-re!” – olvasom egyebek között a postaládámból előkerülő két színes, tetszetős kivitelezésű választási szórólap egyikén. A magyar nyelvűn. Mert most ilyet is kaptam ám, nem csak román nyelvűt!
Mi történt? Románia hirtelen demokratikus országgá vált? Megszűnt olyan „nemzetállamnak” lenni, ahol a kisebbségeket arra kárhoztatják, hogy nyelvileg hátrányos helyzetben éljenek? A „nemzetállam”, amelynek polgárai vagyunk, már nem olyan ország, amelynek településein akkor is csak a román nyelvet ismerik el hivatalosnak, ha a lakosok túlnyomó többségének más az anyanyelve? Románia, Európa egyik legintoleránsabb országa máról holnapra elkezdett ahhoz hasonló nyelvi és egyéb jogokat biztosítani a területén élő kisebbségek számára, mint például Finnország, Olaszország, Németország, Spanyolország, Magyarország, Dánia, Hollandia, Svájc, Belgium, Nagy-Britannia, Ausztria, Szlovénia, Horvátország…?
Nem, sajnos nem ez történt. Hanem az, hogy négyévente egyszer, választások előtt a román pártok egy része a Nagykárolyhoz hasonló, magyarok lakta övezetekben a minél több szavazathoz jutás érdekében a magyar szavazók iránt is nyájassá, előzékennyé válik. Ilyenkor, nagy jóindulatukat bizonyítandó, magyarul szólítják meg a magyarokat, magyarul kérik a magyar szavazóktól, hogy az ő román jelöltjeikre voksoljanak. Ez a nagy előzékenység és jóindulat azonban – ezt tapasztalatból tudjuk – garantáltan elmúlik már a szavazás utáni nap reggelére. És mi, nem románok nemcsak abban lehetünk biztosak, hogy a postaládánkban talált villany-, gáz-, víz-, telefon-, illetve más számlán ismét kizárólag román nyelvű szöveget olvashatunk majd. Hanem abban is, hogy ugyanazoknak a román pártoknak a képviselői, amelyek a választási kampány idején magyarul szólítottak meg, a kampány elmúltával pontosan úgy a magyar nyelv szabadabb használata ellen foglalnak majd állást, mint eddig. Mert ezek a pártok sűrű ígérgetések közepette a lényeget tekintve a választási kampány ideje alatt egyebek mellett ahhoz kérik magyarul a szavazatunkat, hogy majdani „választottainkként” a román nyelv privilegizált helyzetének a fenntartásáért, illetve a magyar nyelv háttérbe szorításáért ügyködhessenek.
Adrian Severin volt román külügyminiszter, az EBESZ parlamenti közgyűlésének volt tiszteletbeli elnöke (későbbi európai parlamenti képviselő) a következőket sok évvel ezelőtt mondta ugyan, de megállapításai azóta se veszítettek aktualitásukból: „Egy igazi demokráciában például a magyar kisebbség érdekeit nemcsak a magyar pártoknak, hanem minden román pártnak egyaránt kellene képviselnie, mégpedig egységes látásmód keretében, mint ahogy a magyar érdekképviseleti szervezetek sem csak a magyarok ügyeivel, hanem az egész ország gondjaival foglalkoznak. Csakhogy a politikai rendszer fogyatékosságai miatt ez a szemlélet nem képes érvényesülni. A román pártok merő kényelmességből kizárólag az etnikai pártokra hagyják a kisebbségek gondjainak a kezelését, ezekkel a politikai alakulatokkal alkudoznak a politikai jogokról. A román pártok ugyanis nem rendelkeznek meggyőző kisebbségi programokkal, mert a kisebbségieket megtűrt idegenekként kezelik.”
Vajon ha rájuk szavaznánk, mi jóra számíthatnánk olyanoktól, akik annyira megtűrt idegenekként kezelnek bennünket, hogy négyévente csupán egy alkalommal szólnak hozzánk az anyanyelvünkön, akkor is kizárólag a szavazataink megszerzése céljából?
Boros Ernő
Szerk. megj. A kerekebb igazság kedvéért kell megemlítenünk a fentiek kapcsán, hogy Bihar megyében viszont az RMDSZ román nyelvű szórólapokon biztatja a magyar (vagy a román?) választókat, hogy szavazzanak az emberükre, íme:
