Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértő úgy véli, jelenleg elég kicsi az esélye Franciaország részéről a katonai beavatkozásnak Nigerben, a katonai junta pedig hatalmon fog maradni az afrikai országban, ahol július 26-án egy katonai puccs során eltávolították az elnöki pozíciót 2021 áprilisában megszerző Mohamed Bazoumot.
Franciaország nem az egykori gyarmata iránti szeretetből, hanem egyértelműen gazdasági és stratégiai okokból kíséri fegyelemmel a Nigerben most kialakult helyzetet − véli Spöttle. Kiemelte, hogy bár elmaradott és szegény országról van szó, Niger a világ egyik legnagyobb urániumkitermelője, erre a nyersanyagra pedig kiemelten szüksége van Franciaországnak, amely az elektromos energia döntő részét atomerőművekben állítja elő. De az is fontos szempont, hogy a nigeri kormány stratégiai partnere volt Franciaországnak a dzsihadisták elleni harcban.
Amikor a szomszédos Maliban szintén megpuccsolták a kormányt, kiebrudalták a francia és német katonákat, mondván, hogy nem voltak elég hatékonyak a különböző dzsihadista csoportok, például az Al Kaida vagy Boko Haram elleni harcban. Ezek után pedig az ottani junta az orosz zsoldoshadseregre, a Wagnerre kezdett építeni. Ez pedig most Nigerben is megtörténhet, ugyanis Oroszországnak mindig is érdeke volt, hogy jó kapcsolatokat ápoljon afrikai országokkal. Georg Spöttle kiemelte, hogy az oroszok már a Szovjetunió idejében is igyekeztek minél szorosabb kapcsolatot kialakítani számos afrikai állammal, aminek következtében több államban, többek között Tanzániában és Angolában is szocialista kormányzatok jöttek létre.
Az oroszok például Szudánban is készültek egy, a szíriaihoz hasonló katonai támaszpontot nyitni. Nyilvánvalóan most is csak a szudáni polgárháborús helyzet akadályozta meg őket abban, hogy ezt a támaszpontot megnyissák a Vörös-tengernél. Ez is jól mutatja, hogy egyre több országban jelenik meg a Wagner, amely a dzsihadisták elleni harc mellett Oroszország érdekeit is képviseli, mert az adott területen található földfémek (pl. a bór, alumínium, gallium, indium, tallium, nihónium) rendkívül fontosak az oroszoknak is − jegyezte meg a biztonságpolitikai szakértő, hozzátéve, hogy a korábbi francia jelenlét ugyan jól jött a francia kormánynak és az afrikai felső tízezernek, de az átlagemberek nem gazdagodtak ezen kereskedelmi kapcsolatok révén.
Georg Spöttle szerint az emberek pont azért mentek most orosz zászlókkal az utcára számos nigeri nagyvárosban, mert azt remélik, hogy egy gazdasági fellendülés jön, miután a sokéves Franciaországhoz való kötöttség az ország elitjének dollármilliárdokat hozott, de a szegények ugyanolyan szegények maradtak, mint a korábbi évtizedekben.
Jelenleg elég kicsi az esélye Franciaország részéről a katonai beavatkozásnak, hiszen a franciák maguk építették fel a hadsereget Nigerben, és tisztában vannak ennek az erejével. Tisztában vannak azzal is, hogy egy háborút vívni most Afrikában hatalmas kihívás lenne, ugyanis nagyon hosszú előkészítési folyamatot igényelne. Először is ki kellene építeni valahol egy bázist, ahonnan a logisztikát is lehet bonyolítani: kimenekíteni a sebesült katonákat és megoldani a hadsereg ellátását − részletezte a szakértő. Mint mondta, egy ilyen akció jó pár hetes, de akár egy-két hónapos előkészületet is igényelne. Ezért Spöttle szerint a francia kormány inkább gazdasági szankciókkal fogja megpróbálni nyomás alá helyezni az új kormányzatot. Privát vagyonok befagyasztásával és bizonyos termékek exportjának a tilalmával pedig a tehetősebb rétegeket terhelnék meg, akik rengeteg nyugati árucikket vásárolnak. Ide tartoznak a gépkocsik, ruházati és élelmiszeripari termékek. Ugyanakkor az Amadou Abdramane ezredes vezette katonai junta nyilvánvalóan nem fogja visszaengedni a hatalomba az eltávolított elnököt, hiszen ebben az esetben akár ki is végeztethetik őket hazaárulás vádjával.
Nigerben ennek megfelelően nagyon bonyolult helyzet alakul ki. „Arra következtetek, hogy a katonai junta nyilvánvalóan kormányon fog maradni, ezt pedig Franciaország a legkülönbözőbb szankciókkal sem fogja tudni megakadályozni. Jól látható, hogy egy hasonló helyzet alakult ki Maliban is, ahol a katonai junta megkövesedett és megmaradt” − tette hozzá Georg Spöttle.
A migrációs nyomással kapcsolatban Georg Spöttle elmondta, hogy amennyiben a helyzet nem rendeződik, és rendszeresekké válnak a lövöldözések és az erőszakos tüntetések, illetve fokozódik a háborús helyzet a száheli és szubszaharai övezetben, akkor az emberek tömegei indulhatnak majd el Európába. Hozzátette, ha az új nigeri kormánynak sikerülne azonnal emelni a fizetéseket és egy munkahelyteremtési programba kezdeni, akkor megelőzhető lenne, hogy tömegek hagyják el az országot.
A hatalomváltáskor a magyar média egy része egyébként „elfelejtett” alaposan tájékozódni, ezért a kapkodásban és hírversenyben összekeverte a két szomszédos államot, Nigert és Nigériát. Pedig a Magyarországnál tizenháromszor nagyobb, 25 milliós Niger és a tízszer nagyobb, kétszázmilliós Nigéria között csak névhasonlóság áll fenn, igaz, ez nem véletlen: mindkét afrikai állam a kontinens harmadik leghosszabb folyójáról, a Nigerről kapta a nevét.
