Az 1944. szeptember 24-i vérengzés áldozataira emlékeztek a Fekete-Körös völgyi Gyantán (rom. Ginta, Bihar megye) a szörnyű tragédia nyolcvanadik évfordulóján. Azon a napon bevonuló román katonaság 41 helybéli ártatlan civil magyar lakost mészárolt le. A terrorakció legfiatalabb áldozata egy kétéves kislány, a legidősebb egy 71 éves férfi volt. A gyilkolást csak a lőszerrel való takarékoskodás miatt hagyták abba.
A református templomban tartott vasárnapi istentiszteleten Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét Pál apostolnak a korinthusi gyülekezethez írt második levele 5. fejezete 18. verse alapján: „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” A prédikáció után Soós József Tamás parókus lelkész köszöntötte a jelenlevőket, köztük az egykori áldozatok több leszármazottját, rokonát, továbbá a falu volt lelkészének fiát, Boros Zoltánt, továbbá a Köröstárkányból érkezett Gábor Ferencet, aki Írmagja se maradjon című, 2017-ben megjelent kis könyvében írta meg a nyolc évtizede történteket, nem utolsó sorban pedig a Váradi Dalnokok nevű dalárdát, amely az alkalomhoz illő énekszámokkal vett részt a megemlékezésen, Márkus Zoltán kántor-karnagy irányításával.
A nyolcvan évvel ezelőtti eseményeket a Román Televízió Magyar Adásának korábbi főszerkesztője idézte fel. Boros Zoltán 1993-ban dokumentumfilmet is készített Fekete vasárnap címmel (lásd itt: https://www.youtube.com/watch?v=mtH7sGHRXig&t=5s), amit leadtak a román köztévében, volt is belőle némi cirkusz, hiszen erről az eseményről fél évszázadon át még beszélni sem lehetett az akkori Romániában, sőt még ma is kényes, a jelenlegi „demokratikus román jogállamban” is szántszándékkal szőnyeg alá söpört téma. Gyantán is csak az új évezred elején indult meg a múltidézés, a feltárás és az emlékállítás. Boros túlélője volt az eseményeknek, de akkor ötesztendős lévén, nincsenek berögzült emlékei. Ezért az édesanyja nemrég előkerült naplójából idézett fel drámai részleteket. Ugyanakkor kiemelte: családtagjai nem voltak az áldozatok közt, hiszen apja, Boros Ferenc gyantai lelkipásztor éppen román internálótáborban raboskodott számos környékbeli lelkésztársával és dél-erdélyi magyar értelmiségivel, édesanyját és nővérét pedig, vele együtt, a helybéli román orvos mentette ki a martalócok kezei közül, amikor Leonard Mociulschi tábornok elrendelte a gyantai lakosság kiirtását és a település felégetését. (A lengyel származású bukovinai főtiszt nevét ma számos közterület viseli Romániában, még Nagyváradon is elneveztek róla egyet, ráadásul már a rendszerváltozás után, és éppen az egykori Batthyány Lajos utcát!)
Hazakerülése után a lelkész a presbiterek beszámolói alapján egy jegyzőkönyvben így írta le az eseményeket: „Szeptember hó 24-én vasárnap a honvédcsapatok utóvédje egy századnyi erővel elhelyezkedett a község utcáin s néhány óráig fenntartotta a nyomukba törő román 3. hegyivadász hadosztályt. Délután 4 órára visszavonultak, s a falura törő román hadsereg a békés lakosságon töltötte bosszúját. Legyilkoltak 41 személyt, nagyrészt egyházunk híveit, embereket megvertek, asszonyokat, lányokat megbecstelenítettek, gyújtogatták a kertek alját, féktelenül raboltak, romboltak, s a környékbeli falvak román lakosságával karöltve elvitték a lakosok ingóságait, szekereit, állatait. E napon gyújtották fel ref. egyházunk lelkészi lakását, mely 1800-ban épült, tehát 140 éven át szolgált kisebb nagyobb átalakításokkal egyházunk lelkipásztorainak otthonául. A papi lakásnak csak puszta falai roskadoznak. Elpusztult benne a lelkészi család minden ingósága. Elveszett az egyház könyv- és irattára, minden kegyszere egy darab úrasztali tányér kivételével.” Boros Ferenc alakját és szolgálatát ma már emléktábla idézi fel a gyantai templom falán, legutóbb pedig a Várad folyóiratban jelent meg róla és a korabeli eseményekről egy összeállítás: https://www.varad.ro/boros-ferenc-emlekezete-nyolcvan-evvel-ezelott-volt-gyantai-verengzes/
Itt kell megemlíteni, hogy a sok évtizedes hallgatás után először 1989-ben Magyarországon jelenhetett meg bármi is a Gyantán történtekről, a helybéli születésű volt nagyváradi újságíró, Köteles Pál (1927–1991), aki családja révén szintén érintett volt a tragédiában, Hotel Kárpátia című regényében dokumentumértékű hűséggel számolt be a Fekete Körös-völgyi „hideg napokról”.
Az idei megemlékezés egyik megrendítő pillanata volt, amikor Soós Nimród egyetemi hallgató felolvasta a mártírok nevét és életkorát. Ezt követően koszorúzás zajlott a templom melletti emlékműnél, amit Szabó Ödön parlamenti képviselő alkalmi beszéde vezetett be. A bűnről való elmélkedésének végén rámutatott: a gyantai magyarellenes pogrom kapcsán – a püspök szószéki beszédére is utalva – máig nehéz megbékélésről beszélni, hiszen nemhogy a belátás és megkövetés maradt el a tömeggyilkosok (azaz a román hadsereg és a román állam) részéről, de azóta is csak a maszatolás és elhallgatás dívik a „győztesek” oldalán. Arról viszont nem tett említést, hogy pártja, az RMDSZ tett-e bármit is a számonkérés és jóvátétel terén akár a gyantai, akár az ugyanakkor történt magyarremetei és kishalmágyi atrocitások ügyében.
Az emlékezés és tisztelgés koszorúinak, virágainak elhelyezése után a jelenlévők elénekelték a Himnuszt, majd átvonultak az egyházközség kultúrotthonába, ahol megnyílt egy tárlat a Bodoni-Dombi Zsolt festőművész által szervezett idei élesdi alkotótáborban készült múvekből. Ezeket novemberben egy jótékonysági esten el fogják árverezni, a bevételt pedig a gyantai református templom felújítására szánják.
