Soha még ilyen sok pénzt nem szánt román kormány az oktatásra – jelentette ki Nicolae Ciucă miniszterelnök a jövő évi költségvetés kapcsán. Számszerűleg lehet, igaza van, de GDP-arányosan elmondhatjuk, még a legszűkebb esztendőkben sem fordítottak ilyen keveset erre, mint a következő évben. Márpedig ez a valós mutató, mert a pénz jelenleg tapasztalható hígulása mellett mit sem ér a sok, ha az kevesebb, mint például a tavalyi kevés.
Megszokhattuk már Románia költségvetésének alakításakor, az oktatás mindig annyi pénzt kap csak, amennyi éppen jut. Mint Hamupipőkének a gonosz mostoha, a maradékot vetik oda csupán. Hiába írja elő a 2011-es oktatási törvény, hogy a GDP 6 százalékát kötelesek a tanügyre fordítani, ez sohasem történt meg, a legmagasabb arány 2008-ban volt, 4,3 százalék, azóta folyamatosan csökken, hogy az idei 2,28 százalékról jövőre 2,1-re essen vissza. A kormány persze egészen mást hirdet, 3,2 százalékról beszél (ami ugyancsak távol áll a jogszabályban kötelezőnek nevezettől, de az 5 százalékos EU-s átlagtól is), csakhogy ez legfeljebb cseles számigálással jön ki: ha figyelembe veszik nemcsak a beruházásokat, az önkormányzatok által oktatási intézményekre szánt pénzt, de a katona- és rendőriskolákra fordított összegeket, a börtöniskolákat, sőt, az egyetemekhez tandíjként vagy külföldi ösztöndíjprogramokból befolyt pénzt is. Ha pőrén számoljuk azt, amit Románia kormánya valóban a gyermekek tanítására fordít – és ebben benne van a tanárok fizetése is, amely kapcsán még mindig folyik az alku, hogy megadják-e végre a szintén törvényben szavatolt, de folyamatosan halasztott emelést –, nem jön ki több, mint a kínosan kevés 2,1 százalék.
A rendszerváltás óta eltelt harminchárom év alatt egyetlen román kormány sem akadt, amely ne kezelte volna mostohagyermekként a tanügyet, és ezt jól tükrözi az oktatás egyre mélyebbre süllyedő színvonala. Szólamok szintjén tudják ugyan politikusaink, hogy a legjobb beruházás a gyermekeink taníttatásába fektetett pénz, életbe ültetni azonban meg sem próbálják. Sokatmondó az a 2020-as statisztika, amely megmutatja, GDP-arányosan mennyit költenek az európai államok oktatásra. Románia az akkori felpumpált 3,7 százalékával utolsó előtti helyen szerepel, ennél kevesebbet, 3,1 százalékot csak Írországnál találunk. Kimagaslóan nagy, 7,7 százalék Izland oktatási költségvetése, de 7,1 százalék Svédországé is, és 6 százalék fölötti Dániáé, Finnországé, Észtországé. Öt százalék alatti alig néhány országban található, s bizonyára ez mostanra sem sokat változott, így Romániának ismét sikerül negatív rekordot döntenie.
Így valósul meg tehát Klaus Iohannis híres Képzett Románia programja, a reformcsomag, melynek jövő ősszel életbe kellene lépnie, de még a parlamentbe sem jutott el. Pedig a tanárból lett államfő soha nem feledi hangsúlyozni, mennyire fontos számára az oktatás, mégsem sikerült (ki tudja, próbálta-e) elérni a méltó finanszírozást. Azzal azonban dicsekedhet, hogy jövőben Románia többet fordít a hadügyre (38,7 milliárd lejt), mint oktatásra (37,1 milliárd lej). Ez még a szomszédban dúló háború tükrében is döbbenetes.
Farkas Réka / Háromszék
