Pilhál György és Pilhál Tamás, a Magyar Nemzet napilap munkatársai vehették át idén a Lovas István-sajtódíjat, melyet pénteken adott át az egykori újságíró szellemiségét ápoló társaság a budapesti Szent Margit Gimnáziumban rendezett médiaesten.
Az apa, Pilhál György sportújságíróként kezdte pályafutását, írt a Népsport és a Magyar Hírlap hasábjain, még a rendszerváltás előtt. Politikai írásait először az Új Magyarországnál jelentette meg, majd a Napi Magyarországnál, azután 2002 óta a Magyar Nemzetnél. A máig naponta jelentkező Tollhegyen rovatának írásai kezdetben Margó cím alatt jelentek meg. Pilhál György 2016-ban, a G-nap után nem sokkal hagyta ott a Magyar Nemzetet, és csatlakozott a Magyar Idők napilaphoz, ami ma ismét Magyar Nemzetként jelenik meg.
Fia, Pilhál Tamás 2002-ben a Magyar Nemzetnél kezdte újságírói pályafutását. A konzervatív napilapnál 2016-ig dolgozott, majd a Pesti Srácoknál jelentette meg írásait. Jelenleg ismét a Magyar Nemzet munkatársa, publicistája.
A Lovas István Társaság 2019-ben alakult azzal a szándékkal, hogy megőrizze és továbbadja mindazon értékeket, amelyeket Magyarország egyik legnépszerűbb újságírója képviselt. Az alapítók elsődleges célja Lovas szellemi örökségét ápolni, gondozni, s bemutatni, milyen szakmai és erkölcsi mércét képviselt ő. A társaság tagjai szeretnék előmozdítani a nemzet sorskérdéseivel, politikai életével kapcsolatos, nemzeti értékeket védő, tisztességes sajtómunka nagyobb megbecsülését is, valamint az ezt a szellemet képviselő alkotók együttműködését és érdekeinek védelmét. Céljuk az is, hogy a határon túli magyar nemzeti közösségek megmaradását segítsék. A társaság díjat alapított, melyet minden évben olyan újságírónak ítélnek meg, aki azt az értéket képviseli munkájában, mint a 2018-ban elhunyt Lovas István.
Első alkalommal, 2019-ben Szakács Árpádnak adták a díjat, aki a magyarországi kulturális szférában uralkodó nemzetellenes trendekről közölt „botrányos cikksorozatot”, s aki saját állítása szerint „2020-ban minden pozíciójáról lemondott és visszavonult a közélettől”, ám nemrég a jobboldali radikális Mi Hazánk Mozgalom fővárosi, a magyar alkotmánybíróság előtt lezajlott tüntetésén lépett fel és mondott egy oltásellenes, konteós, a román vakcínatagadókat példaképül állító botrányos beszédet, amit aztán közzé is tett az Erdély.ma portálon, ezzel pedig többek szerint máris méltatlanná vált a díjra.
Másodikként, 2020-ban a Magyar Demokrata munkatársa, Szentesi Zöldi László kapta a Lovas István-sajtódíjat.
Egyébként maga Lovas István (1945–2018) az őt meghurcoló Kádár-rezsim elől Nyugatra emigrált a hetvenes években, 1984–90 között a Szabad Európa Rádiónak dolgozott, és csak a rendszerváltás után tért haza, műfordítóként, majd újságíróként és médiavezetőként dolgozott. Első közösségi elismerését Szatmárnémetiben vehette át 2001-ben: a Bocskai Szövetség díját a nemzetszolgálatért, Egyed Ákos akadémikussal, Kató Béla református püspökhelyettessel és a Nagyváradon szerkesztett Erdélyi Napló hetilappal (főszerkesztő Dénes László) egyetemben.
