A közigazgatásilag Batta községhez tartozó Bulcson (Arad megye) álló Mocsonyi-kastély, a 19. század második felében épült történelmi műemlék mára romhalmazhoz kezd hasonlítani – írja a Krónika. A tető részben beomlott, a falak is veszélyesen repedeznek, környékét benőtte a gaz.
Batta (románul: Bata) község négy településből álló közigazgatási egység. A községközpont a névadó falu, hozzá tartozik Bulcson (Bulci) kívül Bakamező (Bacău de Mijloc) és Cella (Ţela). A legutóbbi népszámlálás szerint a községnek 1046 állandó lakosa van, közülük senki nem vallotta magát magyarnak.
A polgármester szerint a közöny és a felelőtlenség vezetett oda, hogy a Maros-völgye egykori szimbóluma, a Mocsonyi-kastély mára életveszélyes állapotba került. A Lippa városától harminc kilométerre délkeletre, a Maros bal partján fekvő Bulcson a bencés apátság 1225-ben már létezett, a falait még a 19. század végén azonosítani lehetett. A település legfőbb öröksége az 1850-ben épült Mocsonyi-kastély, amely egy kiterjedt park közepén található. Építtetője báró Fechtig-Fechtenberg volt, 1858-ban vásárolta meg az aromán (cincár) származású fényi Mocsonyi család, amely az Osztrák–Magyar Monarchia politikai és társadalmi életében is fontos szerepet játszott. A família a következő évben – meghagyva a kastély klasszicista stílusát – felújította, hozzáadván a főbejárat fölé a családi címereket. Csodával határos módon ezek a címerek megmenekültek és még most is láthatók. 1870–1871-ben Mocsonyi Antal a kastélyhoz közel római katolikus templomot és a falu gyerekeinek iskolát építtetett, 1912-ben a kastély parkjában pedig egy szép nagy üvegházat. A főúri hajlék fénykorát az 1930-as években élte, amikor itt lakott Antoniu Mocsonyi (immár Mocioni), a román királyi udvar fővadásza és az ő fogadott fia, Ionel Mocioni-Stârcea. A birtok a korabeli gazdag románok találkozóhelye volt, II. Károly király is gyakran járt itt.
A kommunisták 1949-ben a falu termelőszövetkezetének irodáit költöztették az épületbe, majd tüdőgondozó működött benne. Ma azonban az épület ablakok és ajtók nélkül, omladozó tetővel, látogatási tilalom alatt áll, mert a bejárás súlyos balesetveszélyt jelent. A műemlék épület az aradi önkormányzat tulajdonában van, mivel évtizedekig tüdőgyógyászatként működött, az azóta a megyei kórházba „olvasztott” városi kórház osztályaként. A megyeszékhely azonban 70 kilométerre van, így a távoli ingatlan fenntartása gyakorlatilag megoldatlan.
„A közöny vezetett a Maros-völgye szimbólumának pusztulásához. Amióta 15 éve bezárták a szanatóriumot, a kastély gyorsan leromlott. Az aradi önkormányzat még a parkot sem gondozta, pedig ott évszázados fák és ritka fajok találhatók benne. Ma már nem lehet biztonságosan belépni, mert sakálok és rókák lepték el” – mondta Cristian Matiaș polgármester az Agerpres hírügynökségnek.
Az elöljáró szerint a kastélyhoz tartozó, mintegy kilenchektáros park önmagában is turisztikai vonzerő lehetne, ha rendbe tennék. Viszont a kastély megmentése meghaladja a helyhatóság lehetőségeit. „Ez sokmilliós projekt, amelyhez a kulturális minisztérium és a kormány támogatása szükséges. A Maros-völgye gazdasági fejlődésének egyetlen esélye a turizmus és az agroturizmus, ipar nincs, de a potenciál óriási” – fogalmazott.
A polgármester szerint a bulcsi kastélyt be lehetne kapcsolni a Maros-völgyi kastélyok turisztikai útvonalába, amelynek mentén olyan épületek szerepelnek, mint: a kápolnási (Căpâlnaș) Mocsonyi-kastély, a soborsini (Săvârșin) királyi rezidencia, vagy az odvosi (Odvoș) és konopi (Conop) kúriák.
Kiderült közben, hogy a bulcsi ingatlan jogi státusza tisztázatlan, mivel az még mindig egészségügyi egységként szerepel Arad városának tulajdonában. Idén elvégezték a szükséges kataszteri munkálatokat, topográfiai méréseket és dokumentációkat, hogy a kastély bekerülhessen az országos nyilvántartásba. De a megyeszékhely önkormányzata a legszívesebben koncesszióba adná az egész bulcsi birtokot, kastélyostul, parkostul. Azaz megszabadulna tőle…
Bulcson egyébként egy magyar történelmi emlékhely is található, mégpedig Gaál (Gál) László, (1810–1850) honvéd ezredes síremléke, amelyet műemlékvédők idén felújítottak. Gaál főként a délvidéki, bánsági és tiszai hadjáratokban, csatákban jeleskedett. A Temesvárhoz közeli Kis-Becskereknél 1849. augusztus 9-én egy ágyúgolyó leszakította a bal lábát. Ez volt a 33. csatája, melyben részt vett. Bulcsra vitték, a kastélyba, ahol ápolták, már gyógyulóban volt, amikor a következő év februárjában mankójával elesett, felszakadtak a sebei, vérmérgezést kaphatott, mert súlyos lázrohamban meghalt. 1882-ben állított síremlékére hibásan vésték fel a rangját: bár a szabadságharc végén parancsoki tisztségekbe avanzsált, csupán ezredesi rangja volt. Vélhetően a kegyelet léptette elő tábornokká, holott a forradalmi magyar honvédségnek csupán két Gál/Gaál nevű generálisa volt: Gyulai Gaál Miklós (1799–1854) hadmérnök vezérőrnagy és Gál Sándor (1817–1866) székely vezérőrnagy. A sírfelirat rendfokozatát készpénznek vevő magyarországi és erdélyi sajtó a mai napig tábornokként emlegeti Gaál Lászlót.
