A Tamási Áron-napokon mutatják be a gyulai várban ma este a 125 éve született Tamási Áron Tündöklő Jeromos című sokszereplős darabját, Márkó Eszter rendezésében, a Nemzeti Színház, a Gyulai Várszínház és a beregszászi színház koprodukciójában. Az előadás fővárosi, kőszínházi premierje szeptember 2-án lesz a Nemzeti Színházban.
A Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház együttműködése hosszú évtizedekre nyúlik vissza, ám az utóbbi öt évben ez a kapcsolat minden eddiginél szorosabbá vált – mondta Elek Tibor, a várszínház ügyvezetője a Tündöklő Jeromos bemutatója kapcsán tartott sajtótájékoztatón, a gyulai vár lovagtermében. A színigazgató szerint a cél az, hogy egy-egy magyar író teljes életművét bemutassák. Kezdték Székely Jánossal, folytatták Weöres Sándorral, aztán Márai Sándorral, tavaly Szabó Magdával.
Idén a Gyulai Várszínház összművészeti fesztiváljának Erdélyi hetében a 125 éve született Tamási Áron került előtérbe. A háromnapos programsorozat részeként öt Tamási-darabot mutatnak be, rendeznek egy tudományos konferenciát és megnyitnak egy szabadtéri kerítés-kiállítást a Tószínpad körül, meghívott diák színjátszóik pedig részleteket adnak elő a székely drámaíró darabjaiból, műveiből. A rendezvényfolyam csúcspontja a Tündöklő Jeromos augusztus 12-i premierje.
Márkó Eszter felkérésre lett a darab rendezője. Mint mondta, nagyon megtisztelőnek érzi, hogy együtt dolgozhatott a beregszászi színházzal és találkozhatott a Nemzeti Színház frissen diplomázott, fiatal művészeivel. Jó volt látnia, ahogyan a különféle iskolák és színházi ízlések összehangolódtak a próbák alatt. Tamási azt mondja, egy vérből valók vagyunk. Én székely lány vagyok, talán pont ezért mertem belevágni a rendezésbe, bár úgy féltem a feladattól, mint a tűztől. Valaki viszont azzal biztatott: ne félj, hiszen Tamási lelkisége benned van, csak hagyd felszínre jönni! Ne az agyadra hallgass, hanem a szívedre. Ez Tamási lényege! Hallgattam rá. Lehet, hogy pimaszul hangzik, de most már úgy látom, azt az ízt, amit Tamási az irodalomban képvisel, jobban érzem, mint egy anyaországi – fogalmazott a rendező.
Kulcsár Edit, a Nemzeti Színház dramaturgja kiemelte: a szándék, hogy a beregszászi társulattal közösen vigyék színre a Tündöklő Jeromost, meghatározta a szereposztást. Mint rámutatott, a Nemzeti Színházban is megvannak azok a színészek, akiket nem lett volna szabad kikerülni a sokszereplős, eredetileg háromfelvonásos darab színre vitelekor. A darab fontossága kapcsán kitért arra is, hogy a Tündöklő Jeromos 1936-ban született, de a jelenlegi válságos időszakban ismét aktuális. Hiszen arról szól, miként védekezik egy közösség, amikor a politika ide-oda dobálja.
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója annak a véleményének adott hangot, miszerint a mostani együttműködésüket egyértelműen a háború szülte. Amikor megnyílt számukra annak a lehetősége, hogy bekapcsolódjanak az előadásba, amellyel a társulat egyben maradását is biztosíthatják, nem volt kérdés, hogy igent mondjanak. Az előadásban a kárpátaljai társulat tizenegy tagja vesz részt, a Nemzeti Színháztól ehhez minden támogatást megkaptak. Sin Edina ezért úgy fogalmazott: ha Tamási Áron itt lenne, örvendene az összmagyar együttműködésnek.
A darab címszereplője, Schnell Ádám úgy érzi, teljesen neki való Jeromos szerepe. A fizimiskájának, a lelkének, a humorának. Nagyon sokat járt Erdélyben, a rendezőt, Márkó Esztert is régóta ismeri, a József Attila Színházban többször játszottak együtt. Sokat segített ez abban, milyen irányba induljanak. A Tündöklő Jeromos szerinte hálás darab, briliáns kisebb és nagyobb szerepekkel, nekik pedig székelyes előadást sikerült színre vinniük úgy, hogy nem estek túlzásokba, és nem akarták kényszerűen hozzárendelni a történetet a napi történésekhez.
Tamási Áron darabját a közönség korhű díszletben, jelmezekben és ehhez illő játékstílusban láthatja. A Nemzeti Színházban szeptember 2-án lesz a premierje, majd 3-án újból műsorra tűzik, és ha lesz rá mód, Beregszászba is elviszik. Térségi vonatkozása az, hogy az előadás zeneszerzője, Lovas Gábor a békéscsabai bábszínház munkatársa.
Gurzó K. Enikő / Magyar Nemzet