Római kori hajó egy szénbányából és ehhez hasonló bombasztikus címekkel jelent meg a magyar nyelvű médiában, határon innen és túl, egy, a nyugati Reuters hírügynökségtől átvett tudósítás, ami feltűnően elnagyoltra sikeredett.
Az igaz ugyan, hogy újabb római kori hajó maradványai kerültek elő egy szerbiai szénbányából, az ókori Viminacium település maradványai közül, de arról egy szót sem szóltak a Reuters hírét átvevők, hogy miként kerülhetett oda. Sőt, egy adott pontban azt írták, hogy Viminacium, amely a Belgrádtól mintegy 70 kilométerre keletre fekvő mai Kostolac városkához tartozik, a Római Birodalom egyik katonai táborhelye, az egykori Felső-Moesia központja volt, és hogy a rajta áthaladó út kötötte össze a birodalom nyugati részét Konstantinápollyal. Ebből akár az is kiérthető, hogy a most megtalált hajó ezen az úton érkezett…
A tudósítások teljességgel mellőzték azt az egyszerű földrajzi tényt, hogy a mai szénbánya (valójában egy külszíni fejtés) a Duna árterületén található, a folyam mai medrétől alig pár kilométerre délre, Pozsareváctól északra, a trianoni szerb–román határhoz közel. Egyértelmű, hogy vagy a Duna folyhatott valamivel délebbre két évezreddel ezelőtt, vagy pedig egy nagyobb vízálláskor feneklett meg a szóban forgó vízijármű az ókori Viminaciumhoz közel. Egy hasonló hajót már találtak a területen három évvel ezelőtt, valamint több csónak is felszínre került. Ami egyértelművé teszi, hogy Viminacium egykor Duna-parti település volt. De erről a bulvársajtó egyszerűen „elfelejtett” szólni…
A tízezer lakosú kisváros, Kostolac Szendrőtől (Smederevo) keletre található, a Duna jobb partján, az itteni szénbánya külszíni fejtésének falából kerültek elő a most fellelt hajó gerendái. A régészek néhány nap alatt végeztek a lelet feltárásával, s mint kiderült, a vízijármű a 3-4. században épült. A hajó nagyobb, mint a korábban megtalált lelet, körülbelül 20 méteres lehetett, ebből egy 13 méteres rész nagyon jó állapotban van, még ha a munkagépek némi kárt is okoztak benne.
A lelőhelyen eddig több tízezer leletre bukkantak, közöttük aranyozott, varázsláshoz használatos cserepekre, márványból és jádekőből készült szobrokra, freskókra és edényekre, valamint mintegy 14 ezer sírra. Az első emlékek Viminacium városáról az 1. századból származnak, amikor már virágzó településnek, kora egyik legnagyobb városának számított. Egy római légió táborhelyeként stratégiai jelentőségét sokáig megtartotta. Traianus császár is innen indította hadjáratait a trák törzsek, köztük a dákok ellen.
A történészek szerint az 5. században a hunok elpusztították, azonban I. Iusztinianosz bizánci császár – éppen stratégiai jelentősége miatt – újjáépítette. De mire a szlávok a 6. századba ide érkeztek, Viminacium már ismét pusztulásnak indult. Mára a régészek értékes lelőhelyévé vált, ám eddig a 450 hektáron fekvő ókori településnek csak mintegy öt százalékát tárták fel. Pedig a feltárás, kutatás már 1882-ben kezdetét vette…
