Szociális demagógok

Ha egy kívülálló belehallgat a szociális törvény módosításának magyarországi parlamenti vitájába, annak az lehet az erős benyomása, hogy egy már kész, hatályba lépett jogszabályról folyik a szó a kormány és a pártok között, amit diktatórikusan ráerőltettek a társadalomra.

Aztán ha az érdeklődő jobban odafigyel a részletekre, a kormánypárti felszólalásokra, hamar kiderül, hogy szó sincs erről, hiszen még most tárgyalja a T. Ház a jogszabály módosítását, s a vitában minden frakció, képviselő felsorolhatja pró és kontra az érveit.

Igen ám, de a baloldal olyan hevült kirohanásokkal, rikácsolva zúdít össztüzet a tervezetre, mintha ez a szöveg már faktum volna, amin már nem lehet változtatni. De hát miért nem érveket próbálnak felsorakoztatni az ordibálós szájtépés, durva vádak, rágalmak helyett?

Tudjuk persze, hogy a baloldal úgy kerüli a konkrétumokat a vádaskodásai során, mint Mefisztó a szenteltvizet, de azért az ember azt hinné: talán a szociális ügyek az terület, ahol villanthatnának valami pozitívumot is az állampolgárok előtt. Például azért, hogy megállítsák azt a lejtmenetet, permanens népszerűségvesztést, amibe saját magukat lavírozzák hosszú évek óta, s ami választási vereségről választási vereségre történő bukdácsolásuk formájában világosan nyomon is követhető. Ők azonban a demagógiát választják most is, és olyanokat vágnak a magyar kormány fejéhez, mint a fisztulás üvöltözésben utolérhetetlen Szabó Tímea, a Párbeszéd nevű látszatpárt bukott társelnöke, aki provokatívan „lex megdöglesz”-nek nevezte a szociális törvény tervezett módosítását, mert szerinte az van benne, hogy aki szegény, az dögöljön meg.

Orbán Viktor miniszterelnöknek kellett figyelmeztetnie, hogy emberekről lévén szó az ilyen kifejezéseket mellőzhetné, különösen ha olyan honfitársainkról beszélünk, akik valamiért ellátásra szorulnak. Arra is emlékeztetett: ilyen tervek a Gyurcsány-kormány programjában voltak. A kormányfő arra is kitért, hogy egymillióval több munkahely van ma Magyarországon, mint a baloldal regnálása idején. 4,7 millió ember dolgozik, s a mostani kabinet 2010-hez képest három és félszer több pénzt fordít a szociális, gyermekvédelmi és gyermekjóléti szolgáltatásokra.

Hát akkor mi a baja az ellenzéknek? Az, hogy a kormányzat a magáról gondoskodni akaró és tudó embert teszi meg követendő mintának? De hisz nagy idoljuk, Tony Blair volt brit miniszterelnök is az öngondoskodó embert állította a középpontba! Mint ahogy minden normálisan gondolkodó ember azt tekinti célnak, hogy a társadalmat minél több öntevékeny és tettrekész, önmagát menedzselni képes polgár alkossa.

Rétvári Bence államtitkár idézte Ronald Reagan ikonikus amerikai elnököt, aki azt vallotta: a legjobb szociálpolitika a munkahelyteremtés. Ki olyan bolond, hogy ezt az evidenciát megkérdőjelezze?

A különbség az, hogy a jelenlegi jobbközép kormány nem elvonja a pénzt a nyugdíjasoktól, tanároktól, szociálisan nehéz helyzetben lévőktől, hanem hozzátesz és igyekszik olyan helyzetbe hozni őket, hogy gondoskodni tudjanak magukról. Ha viszont ez valamilyen elháríthatatlan okból nem megy, segíti őket. Például egy olyan szociális törvénnyel, amelyet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője úgy értékelt: nem gondolja, hogy az állam ki akar vonulni a szociális segítségnyújtásból. Az olvasható ki a törvényből, hogy önmagunkért felelősek vagyunk, de ez eddig is így volt és lesz is. A végső felelősségviselő viszont ugyanúgy az állam marad.

A baloldalnak pedig a szociális munka napján szerintünk csupán az lenne a feladata, hogy megbarátkozzon a gondolattal: vége annak, hogy a szociális szférát kizárólagos territóriumukként félrekezeljék.

Megyeri Dávid / Magyar Nemzet

Total
0
Megosztás
Előző hír

Továbbra is Izsák Balázs vezeti a Székely Nemzeti Tanácsot

Következő hír

Váradi „polgári est” Stefka Istvánnal és Huth Gergellyel

Related Posts
Total
0
Megosztás