„Trianonnak nem az a baja, hogy elvették az erdeinket és bányáinkat, hegyeinket, mert azok nem a mieink, hanem azoké, akik ott éltek. Speciel a trianoni békeszerződés kapcsán Magyarország nem a fejlett, hanem a fejletlenebb területeit vesztette el. Ez olyan, mintha Budapestről levágnák Kelet-Magyarországot. A budapesti adófizető sokkal jobban járna.”
Mielőtt lilulni kezdene az olvasó feje, sietve teszem hozzá: ez nem az én véleményem, hanem Ungváry Krisztián történészé, akitől sosem állt távol a magyarság provokálása. (Nincs ezzel egyedül a tenyérbemászó ember. Az SZDSZ-alapító Bauer Tamás pár éve azzal állt elő, hogy a trianoni döntés előtti határok igazságtalanabbak voltak, mint utána. Azt is hozzátette, hogy az Orbán-kormány „nemzeti összetartozás” jelszava nem más, mint harcias igénybejelentés az elcsatolt területekre.) A trianoni békeszerződés – teszi hozzá most Ungváry (nem tudni, miért, szerződésnek nevezi a barbár diktátumot) – „bármennyire is rettenetes, hisz tönkretette egy ország lakosságának nagyon jelentős részét, korántsem annyira szörnyű, mint amennyire ez be lett állítva”.
A részletekbe persze nem megy bele. Egy provokátornak nem is tiszte ez, neki csak bele kell gázolnia a lelkünkbe. Ungváry nagyon ért ehhez. Visszalapozva a „kutatásaiban”, hirtelenjében ilyeneket találtam: „A személyiségzavaros Mindszenty világképét sikerült a NER-nek kanonizálnia”, „A szenilitástól nem nagyon távol álló Horthy Miklós nem volt egy szellemi sasmadár”, „Ennyire fegyelmezett, a főnök utasításaitól el nem térő frakciója (mint a Fideszé) legfeljebb Szálasi Ferencnek volt”.
Nem froclizom tovább az olvasót.
PILHÁL GYÖRGY / Magyar Nemzet
