Hivatalosan február 1-jén adták át rendeltetésének Nagyvárad Velence nevű keleti városrészében a felújított kultúrházat, ahol különféle eseményeket tartanak majd a működtető Bihar Megyei Könyvtár égisze alatt. Szerdán, 7-én partiumi magyar költő új kötetét mutatják be majd be.
Ancuța Șchiop könyvtárigazgató a megnyitón felidézte, hogy a felújítást célzó pályázatot még a megyei tanács előző vezetése nyújtotta be, és a beruházás egy többszereplős RO-HU-s Nagyvárad-Debrecen tükörprogram keretében (Román–magyar határon átnyúló képzési központ és értéktár a kulturális és történelmi örökség számára) valósult meg. Az egyik partnerintézmény a Bihar Megyei Tanácsnak alárendelt bibliotéka volt, mely kedvezményezettként öt éven át használhatja az épületet a projekt céljaival megegyező események szervezésére, bekapcsolva ezt „a bihari kulturális körforgásba”.
Maga a telek és az ingatlan a római katolikus egyház tulajdona, a hívek közössége építette, főként közadakozásból, a helybéli reformátusok segítségével. 1936 őszén adták át, a váradvelencei plébánia fennállásának 200. jubileumán. Fleisz Judit nyugalmazott történelemtanár, az egyháztanács elnöke mutatta be a hajlék történetét, kiemelve, hogy megálmodói kimondottan közművelődési otthonnak szánták, mely állandó teret biztosítana a helybéli fiatalok számára, de nem csak, hogy megfelelő lelki vezetés mellett szórakozzanak és képezhessék magukat. 1948-ban az ingatlan csodálatos módon elkerülte az államosítást, megmaradt az egyház tulajdonában, de átkerült előbb a szeszgyár, majd az egyik gépgyár használatába. 1956 után sajnos a kommunista „népbíróság” (valójában vérbíróság) itt rendezte meg azt a monstre kirakatpert, amiben az ún. érmihályfalvi csoport tagjait, Sass Kálmánékat elítélték államellenes cselekményekért. A velencei kultúrház a rendszerváltásig működött munkásklubként, utána pártszékháznak használták. A mostani, immár második felújítás némiképp változtatott az ingatlan külső-belső képén, sajnálatos módon nem maradt meg az egykor kézzel festett kazettás mennyezet, a korszerűsítés előnyei majd a következőkben mutatkozhatnak meg.
A bevezetőben már említett esemény egy író-olvasó találkozó lesz, amelynek keretében Csávossy György István „borversei” kerülnek terítékre. Az 1953-ban Kolozsváron született szerző édesapja nyomdokain haladva közel két évtizedig az erdélyi, partiumi borászatban dolgozott. Jelenleg nyugdíjas, Nagyváradon él, rendszeresen bírál borversenyeken. Verseskötetei: Apám könyve (2020), Múló nyár bora (2022), Maci mese (2022), Ó, ne szólj meg, olvasó (2022). És a legújabb: Vinum aeternum, ami az AB ART Kiadónál jelent meg a múlt évben, Győrfi András illusztrációival. Ezzel ismerkedhetnek meg az érdeklődők, olvasók február 7-én 17 órától az újonnan megnyílt Román–Magyar Kulturális Központban, a Kolozsvári út 85. szám alatt.
Ambrus Lajos író, szerkesztő kötetajánló soraiból idézünk: „Csávossy György István könyvében mintha Csokonai Vitéz anakreóni verseiben lapoznál: víg múzsa, szerelem, szabadság és bor. Vagy Krúdy apánk nyomán járnád a régi szőlőhegyeket – behorpadt pinceajtókon lépnél be, és öreg borok aranyfénye csillanna elő a homályból. Régi, patinás nevek és díszletek bukkannának fel, melyek a költő Csávossy életét és versidejét keretezik. Magura, Csombord, Padalja; a párás Maros menti őszi reggelek, régi szüretek még régebbi mámora. Amikor minden életromlás ellenére rend volt. Amikor minden együtt: fegyelmezett szőlősorok, illatos szőlővirág, életerő és ifjúság: s mindannak az ígérete, melyről a vándor poéta írt emlékezetes dalokat. Lassan elfelejtett bornevek közt: bakator, plébános, magyarádi mustos, magurai bor, majd bronzpatinás olaszrizling. S az enyedi pincéből előkerülő tizenhat éves tramini.”
A költővel és borverseivel tehát szerdán délután találkozhatnak azok, akik elfáradnak a váradvelencei Templom tér melletti kultúrházhoz, gyalogosan, gépkocsival vagy a 16-os és 17-es helyi buszjáratokkal. A rendezvény szervezői a Várad folyóirat és a Szent László Egyesület, a házigazda partner a Bihar Megyei Könyvtár.