Decemberben írtunk arról Tatarozzák és bővítik Váradon a rablott holmit című cikkünkben, hogy Nagyváradon a helyi, román többségű önkormányzat a Cseke Attila RMDSZ-es miniszter vezette fejlesztési tárcával együttműködve olyan iskolaépületek felújítását helyezte kilátásba, amelyeket részben a királyi, részben pedig a kommunista román kormányzat bitorolt el annak idején a római katolikus egyháztól, illetve a premontrei rendtől, s amelyeket a rendszerváltás után eltelt három évtizedben nemhogy visszaadott volna jogos tulajdonosaiknak az új hatalom, hanem tovább használta ezeket, sőt immár birtokon belüliként viszonyul hozzájuk (https://www.ehir.ro/tatarozzak-es-bovitik-varadon-a-rablott-holmit/).
A hétvégén arról számolt be a román sajtó (és helyenként pontatlanul a magyar is), hogy március 25-én aláírták az egykori nagyváradi pénzügyigazgatási palota felújítására vonatkozó szerződést, a leromlott állagú ingatlan közigazgatási palota lesz, a Bihar Megyei Tanács fogja használni. A kivitelező egy konzorcium, melynek tagjai a kétes hírű Beniamin Rus nagyvállalkozóhoz érdekeltségébe tartozó nagyváradi Drum Asfalt és Drumuri Bihor, valamint az RMDSZ-közeli szalárdi Constructorul Sălard cégek.
Ellentmondásos hírek keringenek arról, hogy mennyiért vállalta el a három cég az impozáns, háromszintes, közel 5 400 négyzetméteres Fő utcai ingatlan felújítását, mert az évek során többször is felmérték a várható költségeket, legutóbb 2020-ban áfa nélkül 25 millió lejből (kb. 5 millió euróból) akarta a megye renoválni, bankkölcsönből. Közben az épület energetikai rehabilitációját is célba vették, az újratervezés nyomán már 30 millió lejből végezné el a felújítást az említett konzorcium. Az ügy furcsaságai között van, hogy szinte három évet kaptak erre a megrendelő megyei tanácstól, ráadásul már most mérget vehetünk rá, hogy az általános drágulások miatt ennyi pénzből nem lehet megcsinálni, vagy nem az elvárt minőségben, tehát folyamatos költségkiegészítések várhatók. Mi több, az is talányos, hogy ezek a költségek kit terhelnek majd, mert egyelőre saját forrásokból (az adófizetők pénzéből) indítanák el a projektet, s majd csak ezután próbálnak rá uniós finanszírozást találni…
A Betegápoló Irgalmasrend (Ordo S. Joannis a Deo, OSJD) a múlt század fordulóján a saját telkén – amelyen egykor kórházat, rendházat, kápolnát, gyógyszertárat is épített – bankkölcsönből húzatta fel a szóban forgó palotát. A váradi irgalmas testvérek (mizeriek) a szerteágazó karitatív tevékenységük és intézményeik fenntartását főként adományokból biztosították, azonban jövedelmeik növelése érdekben 1899-ben egy bérpalota építésébe is belekezdtek. Az ifj. Rimanóczy Kálmán által tervezett és eklektikus stílusban megvalósított palotát 1900-ban adták át a megfelelő ingatlant kereső Magyar Királyi Pénzügyminisztériumnak, amelyik bérleti szerződés alapján Bihar vármegye pénzügyigazgatóságát helyezte el az épületben. Az igaz, hogy egyházi létesítményként sosem fungált, de mind a telektulajdonos, mind az építtető a katolikus rend volt. A román állam önkényesen sajátította ki az 1948-as államosítási rendelet alapján. A mai váradiak által általában csak poliklinikaként emlegetett műemlék épület, amelyben a szocializmus éveiben járóbeteg-rendelőintézetet működtettek, de a karbantartására nem költöttek, a diktatúra bukása után elhagyatottá vált. Az államosított közösségi vagyonok restitúciója során az egyháznak sikerült 2012-ben visszaszereznie az ingatlant, de a Bihar Megyei Tanács megtámadta a restitúciós bizottság határozatát, ugyanis szerintük a palota valójában a magyar állam tulajdona volt, és a trianoni döntéssel a román állam csak átvette. Bár az egyház álláspontját a bíróság alapfokon és másodfokon is megerősítette, a tanácsnak Bukarestben sikerült kiharcolnia a számára sikert hozó perújrafelvételt. 2012-ben a Bihar Megyei Tanács alelnökét úgy hívták, hogy Kiss Sándor. Sem ő, sem pedig pártja, az RMDSZ soha egyetlen szót sem ejtett a palota ügyéről, sőt Kiss némán asszisztált ahhoz, hogy az általa is vezetett hivatal egy nyilvánvalóan magyarellenes lépést téve perre viszi a palota ügyét.
Pásztor Sándor, aki 2016-ban lett a Bihar Megyei Tanács RMDSZ-es elnöke, ennél is tovább ment. Vezetése alatt ugyanis a tanács fellebbezett a katolikus egyháznak kedvező bírósági döntések ellen, és sajátos román jogi csűrcsavarral gyakorlatilag újraállamosíttatta az épületet.
Mellékesen: Kisst azóta különféle korrupciós ügyekben sokéves börtönre büntették, de máig nem vált jogerőssé az ítélet, visszavonultan, ám szabadlábon él a szerzett vagyonából. Pásztor is megbukott a legutóbbi választásokon, ám ma is vezérigazgató egy állami nagyvállalatnál, emellett Tánczos Barna RMDSZ-es miniszter tanácsosa is.
Arról nem szól a fáma, hogy a római katolikus egyház végleg lemondott-e az elbitorolt vagyonáról,. Romániában ugyan bezárult a lehetséges restitúció útja, ám az Európai Unió igazságszolgáltatása még megállapíthatná a román instancia által elkövetett tulajdonjog-sértést (számos példa volt már rá), és tetemes kártérítésre ítélhetné a román államot.
