Egy ukrán hírportál interjút készített egy vezető ukrán agytröszt Kelet-Európa-szakértőjével. Az írásban az egyik újságírói kérdés döbbenetes tájékozatlanságról és fogalmatlanságról tanúskodik – írja a V4NA nemzetközi hírügynökség.
A 24 Kanal (24-es csatorna) ukrán médiavállalat hírportáljának – melyet az ország legolvasottabbjai között tartanak nyilván – orosz kiadásában exkluzív interjú jelent meg a 2020-as év legjobb új agytrösztjének kikiáltott Adastra elemzőközpont Kelet-Európa- és Balkán-szakértőjével Vlagyimir Putyin orosz elnökkel és egyes európai országokkal kapcsolatban. Bogdan Mironenko, az Adastra elemzőtanácsának egyik tagja a Putyin illúziói című cikkben hosszan taglalja a lengyel és az olasz „helyzet” mellett a magyar–orosz–ukrán kapcsolatokat is. Mint a bevezetőben kifejtik: az elmúlt időszak eseményei mindezek viszonylatában aggodalomra adnak okot.
Az interjú Magyarországgal foglalkozó részéhez érve az újságíró kitér az Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter és Benkő Tibor magyar honvédelmi miniszter között nemrégiben lezajlott budapesti tárgyalásra is. Az ennek kapcsán feltett kérdés azonban szürreális, ugyanis a magyar honvédelmi miniszter neve helyett Maléter Pálé került bele – azé a Maléter Pálé, aki az 1956. novemberi harmadik Nagy Imre-kormány honvédelmi minisztere volt, s akit ugyanazon a napon végeztek ki 1958-ban, amikor Nagy Imrét és Gimes Miklóst: „Beszéljen bővebben a küszöbön álló magyar–ukrán katonai manőverekről, amelyekkel kapcsolatban Reznyikov úr Maléter Pál honvédelmi miniszterrel nemrég egyeztetett.”
Nagy Imre és Maléter Pál
Ami még meglepőbb, hogy a brutális tévedés a „független” ukrán agytröszt, az Adastra elemzőközpont Kelet-Európa-szakértőjének, Mironenkónak sem tűnt fel, aki válaszában részletesen kifejtette, amit a témában fontosnak tartott (például Magyarországot egy, a kicsapást éppen csak megúszó diákhoz hasonlította). Az cikk szerzője, Bohdan Bodnaruk egyébként – névjegye szerint – politológus, a nemzetközi kapcsolatok elemzője…
A román sajtó is telis-tele van olyan „munkatársakkal”, akik úgy szakértői a román–magyar viszonynak, hogy sem a magyar történelmet, se a mai magyar társadalmi-politikai valóságot nem ismerik, de az viszonylag ritka, hogy ilyen durván tévedjenek. Annál gyakoribb az – sőt, mondhatni: kizárólagos –, hogy a magyarországi ellenzéki forrásokból, a balliberális médiából tájékozódnak.
