A Kádár-rendszer relikviájának, Ágh Attila 81 éves baloldali csúcspolitológusnak nem ez volt a célja, de addig ekézte a Fideszt, hogy véletlenül feltárta az ellenzék lélektanát – írta Bognár Zsolt a Kontra.hu portálon, kiemelve: még a szélsőbaloldali Népszava is úgy tette közzé az idős megmondóember írását, hogy elhatárolta magát tőle. Íme:
A politológus Ágh Attila azt hitte, hogy a fa tetejéről megint a fejünkre csinál. Szagos, kegyelemkenyérre is érdemtelen remeklésében eredetileg úgy tervezhette, hogy a kormányzópárt iránti epés ejnye-bejnyéjén lesz a főhangsúly. Ügybuzgalmában viszont ehelyett megírta saját oldalának kőkemény kritikáját.
Kaján mosollyal jegyzem meg, hogy a Népszavában megjelent elemzés végére még a főszerkesztő Németh Péter is odabiggyesztette, hogy ,,a cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját”, amire mondhatnám, hogy lám-lám, a baloldali sajtó is észrevette Ágh óvatlanságát, ha nem tudnám, hogy az idézett mondat csupán a kötelező sajtóetikai megfelelés szlogenje.
Ágh Attila mélyenszántó gondolataival a baloldal a szokásos módján gondosan megágyaz a kormányt szapuló ilyen-olyan meglátásainak, és saját buborékjának határain belül szorgalmasan teszi a kötelezőt. Ami miatt mégis reflexióra érdemesnek tartom írását, az a saját oldalának kellően végig nem gondolt kritikai élveboncolása.
Amikor egy ősbalos jó elvtárs az alábbiakat képes leírni saját politikai közösségéről, ott a jobboldali tollforgatók nyugodtan kivehetik éves szabadságukat, hiszen számukra ezek után a baloldal kritikájának megfogalmazására legfeljebb csak morzsák maradnak.
Ágh Attila szerint „a fideszes pártállam a maga igen erőteljes hatását az ellenzéki pártokra is kiterjesztette, ezért azok a maguk sajátos eltorzított módján szintén a fideszes pártállam termékei és szerves részei”. És folytatja: „színház lett az egész politikai világ. Ez egyben a pártok és pártszervezetek belső működése leértékelődésével, a politikusi szerepek formálissá válásával és valódi kihívás híján az ellenzéki politikusok szociális szenilizációjával járt. Mindez nyilvános politikai folyamat volt, és az ellenzéki tábor érzékelte is, mégis egy évtized után és döbbenten látja a kumulatív hatást, a megélhetési politikusok, avagy politikai törpék sokaságát az ellenzéki oldalon.” „Végül az egész pártrendszer a maga módján fideszesítve lett, és színre lépett a tökéletes fideszes pártállam a maga tökéletlen ellenzékével. Ezért most nincs okunk a csodálkozásra, ha a súlyos gazdasági és társadalmi válság idején az ellenzéki pártok vergődését látjuk.”
Nincs még itt vége! Szerinte „a demokratikus tábor nem lát politikai alternatívát az ellenzéki pártokban, mert azok olyan gyengék és megosztottak, hogy a »készülünk-készülünk« mantrázása egyenesen elutasítást vált ki az ellenzéki tömegekből és mozgalmakból”. „Manapság még nem látni azt a hosszú és keserves folyamatot, amelyben az ellenzéki pártok magukra találnak, avagy visszatalálnak Európába, mert nemcsak a magyar lakossággal veszítették el a kapcsolatot, hanem az európai politikai rendszer működésének modelljét is elfelejtették.”
Foglaljuk össze!
* Az ellenzékiek a fideszes pártállam termékei és szerves részei.
* Az ellenzéki politikusok szociálisan szenilizáltak (magyarul elhülyültek).
* Az ellenzéki oldal tele van megélhetési politikusokkal és politikai törpékkel, valamint gyengék és megosztottak.
* A „készülünk-készülünk” mantrázása elutasított az ellenzék egészénél. Elvesztették a kapcsolatot a lakossággal, és az európai politikai rendszer működésének modelljét is elfelejtették.
Megértem a népszavás Németh Pétert, mikor azt mondja, hogy Ágh Attila gondolatai talán mégsem tükrözik szerkesztősége álláspontját. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy mindaddig, amíg a baloldal értelmiségi holdudvarának egyik képviselője ilyeneket ír saját politikai garnitúrájának teljesítményéről, addig sok veszély nem leselkedik a polgári oldal közösségére.
Ha már Ágh Attilának is ez a véleménye, akkor lehet, hogy nem vette észre, hogy időközben ő maga is tetőtől talpig „fideszesítve” lett.
(Címképünkön: Ágh Attila politológus, akadémikus felszólal az MSZMP XIV. kongresszusán a Budapest Kongresszusi Központban, 1989. október 6-án, Fotó: MTI/Varga László)
