Szinte teljesen leégett a palicsi Kisvendéglő a Délvidéken, miután csütörtökön hajnalban tűz ütött ki az épületben. A lángok gyorsan terjedtek, jelentős anyagi kárt okozva. A riasztást követően a szabadkai központból nagyszámú tűzoltóegység, valamint a környékbeli önkéntes tűzoltók tagjai a lehető leghamarabb a helyszínre érkeztek. Azonban az épület a szakemberek gyors reakciója ellenére is szinte porig égett.
Mivel a vendéglő a tűz kitörésekor zárva volt, személyi sérülés nem történt. Egy vendéglátóegység esetében tűz forrása lehet a konyha, ahol nyílt lánggal dolgoznak, de mivel az étterem nem működött, erre a feltételezések szerint kevés esély lehet. A villamossági berendezések, esetleges felújítási felületek is okozhatnak tüzet. Az emeleti részen köztudottan sok fa elem volt, ez is gyorsíthatta a tűz terjedését, így akár innen is indulhatott a tűz. Nem utolsó sorban a szándékosságot sem lehet kizárni. Hivatalos közlemény egyelőre nem érkezett az esettel kapcsolatban. Amit tudni lehet, hogy a tűz keletkezésének oka egyelőre ismeretlen, a pontos körülményeket az illetékes szolgálatok szakértői vizsgálata fogja feltárni.
Palics vagy Palicsfürdő (szerbül: Палић / Palić, latinul: Paligo Palus, horvátul: Palić, németül: Palitsch) közkedvelt fürdőváros a mai Szerbiában, az azonos nevű tó partján a Vajdaság északi részén, az Észak-bácskai körzetben, Magyarország déli határától légvonalban 3 km távolságban.
A város a szerb–magyar határ közvetlen közelében, a településről elnevezett tó partján fekszik. Gyakorlatilag Szabadka elővárosa, attól 8 kilométerre keletre fekszik. Osztottpályás út köti össze a várossal. Mai szecessziós külsejét az 1900-as évek elején nyerte el. A Monarchia felkapott fürdővárosai között tartották számon, a trianoni diktátumig, majd 1941–1945 között Bács-Bodrog magyar vármegyéhez tartozott.
A most leégett Kisvendéglő közel 175 éve volt Palics idegenforgalmi kínálatának központi része. Története 1852-ig nyúlik vissza. Ekkor egy helyi istállóban nyílt meg, ahol kezdetben titokban mértek bort. A helyszín rövid időn belül népszerűvé vált. Az épületet a helyiek Kiskocsmaként kezdték emlegetni, megkülönböztetve az 1845-ben épült, Nagykocsmának hívott vendéglőtől. Manojlovics János, Szabadka akkori alpolgármestere 1854 szeptemberében jelentette be hivatalosan, hogy az istálló megkapta az italmérési jogot, ezzel legalizálva a kocsma működését.
A fejlődés következő lépéseként 1855-ben az eredeti épületet egy szobával, konyhával és pincével bővítették ki. A korai időszakban a Kiskocsmát és Nagykocsmát együtt adták bérbe, az étlapjuk is közös volt. Olyan ételek kaptak helyet rajta, mint a kenyérleves tojással, írósvaj retekkel, a veronai szalámi vagy a vaddisznó eleje. Az itallapon neszményi bort, budai és egri vöröst, francia pezsgőt és császártheat is kínáltak a vendégeknek. A vendéglő életében a fordulatot az az 1881-es indítvány hozhatta volna meg, amelyet Kádár Sándorné Siflis Marica kiskocsmáros nyújtott be Szabadka gazdasági tanácsához. Ebben azt kérte, hogy a Kiskocsmát a Nagykocsmától függetlenül adják bérbe. Ezt azonban elutasították.
Az épület az 1880-as évek végén jelentős felújításon és átalakuláson esett át. A várva várt fordulópont végül a Belügyminisztérium 1886. évi rendelete hozta meg, amely különválasztotta a Kiskocsmát a Nagykocsmától. Ezzel pedig a Kiskocsma immár Kisvendéglővé vált. Szerencsés fordulat volt ez, hiszen Palics a 19. század végétől kezdve élte virágkorát fürdővárosként. A tóparti sétány, a szecessziós villák és a nyári zenés esték vonzották az úri közösséget. Ebben a közegben foglalta el méltó helyét a Kisvendéglő is, amely családias miliőjével, házias konyhájával a környék meghatározó pontjává vált. A vendégeket rendkívül gazdag ínyencséggel várták, mint például hering, csuka, süllő, harcsa, lazac, fogas aszpikkal, őzderék, vadsertés, császármadár, erdei szalonka, fenyves madár, rák. Ezenkívül bő választék volt sajtfélékből, gyümölcsből, tésztafélékből, italból, savanyú vízből. Az étteremben a gasztronómiai élmények mellett a közösségi élet és a beszélgetések is központi szerepet kaptak.
A 20. században a világháborúk pusztítása, kényszerű impériumváltások és egymást követő politikai rendszerek mind éreztették hatásukat a térségben. A vendéglő azonban az embert próbáló időket is túlélte. Az 1950-es években átépítették, majd az újabb mérföldkövet az 1994-es esztendő jelentette, amikor is létrejött az Elitte Palics turizmussal és vendéglátással foglalkozó vállalat. Ennek keretében működött azóta is a Kisvendéglő, amely hű maradt a gyökereihez. Étlapján a vajdasági konyha legjava elevenedett meg. A házias pörköltek, az omlós sültek, a friss halételek a táj szellemét is az asztalra idézték. A múlt értékeinek tisztelete mellett a modern turisztikai igényekhez is rugalmasan alkalmazkodott. Így vált Palics vendéglátói örökségének hiteles őrzőjévé.
A Kisvendéglő az egyik legrégebbi épület Palicson, habár az eredeti épületből napjainkra semmi nem maradt. Nem is állt műemlékvédelem alatt.
