Arad, a történelmi Magyarország egyik legjelentősebb, legnagyobb városa ma a Trianon után Románia egyik nyugati határszéli megyeszékhelye, lakóinak száma 160 ezer körüli. De a magyar közösség ennek már alig 10 százalékát alkotja. Az impériumváltás előtt a város lakosságának kétharmadát még félszázezer magyar alkotta, csak 1930-ra került többségbe a románság, de még 1977-ben is élt itt 35 ezer nemzettársunk.
Az Aradon szerkesztett Nyugati Jelen a hét elején közölt interjút a város volt alpolgármesterével, aki ma már csupán az RMDSZ helyi szervezetének elnöke. Bognár Levente az aradi magyar valóságot igyekszik kedvező színben feltüntetni, de kénytelen elismerni: a pandémia ugyan a padlóra vitte a közösségi életet, ám a népességfogyás is megállíthatatlannak tűnik. Már a Ceaușescu-rezsim utolsó éveiben is sokan elmentek, 1992-ben Aradon mégis élt még harmincezer magyar. Ám 2011-ben már csak 16 761 fő…
„Az aradi magyarság csökkenésével kapcsolatban elmondhatjuk, hogy mi jobban fogytunk, mint az összlakosság” – nézett szembe Bognár a tényekkel. Az okok között megemlített: a rendszerváltás sokan visszaköltözhettek vidékre, mert visszakapták a földjüket; megnyíltak a határok, megindult a tömeges kivándorlás; a születések aranyának a csökkenése is számottevő. Tízévenként mintegy 7000-rel csökkent az aradi magyarságnak a létszáma. Azzal is számolni kell, hogy akik vidékre, illetve külföldre költöztek, azoknak az utódaik is máshol születtek, nevelkedtek.
Bognár a továbbiakban megpróbálta a politikai képviselet önkormányzati szintű fontosságát kidomborítani, de csak azt nyugtázhatta, hogy a magyarok sem mennek el nagyobb számban szavazni, mint a románok. Ha több magyar vett volna részt a legutóbbi önkormányzati választásokon, akkor akár 3 emberüket is bejuttathatták volna az aradi tanácsba. De csak kettőt sikerült. Ők már a 10%-át sem jelentik a képviselő-testület létszámának…
A továbbiakban azt hangsúlyozta: „Arad városa egyben a megyei magyarságnak is a központja, hiszen itt működnek az intézményeink is.” Kiderült: az aradi magyar élet jobbára három intézmény körül forog, ezek a Csiky Gergely Főgimnázium, az Aradi Kamaraszínház, illetve a Jelen Ház mint egyfajta közművelődési központ. Természetesen nem maradhatott el az RMDSZ-székház kiemelése, ahol minden politikai és közigazgatási kérdésben tájékoztatást nyújtanak, ha tudnak, az oda betérőknek. A székházat amúgy 2017-ben vásárolták meg, igaz, az Episcopiei (Batthyány) utca 32. szám alatti ingatlan tulajdonosa jogilag az országos RMDSZ.
„Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az aradi magyarság a nagyvárosi magyar szórványt képezi, amivel nem vagyunk egyedül, hiszen a Székelyföld kivételével a legtöbb erdélyi nagyvárosnak a magyarsága hasonló helyzetben van. Éppen ezért szerveztük, illetve a járvány elmúltával folytatni kívánjuk a közösségépítő programjainkat. Mert igaz ugyan, hogy szórványt képezünk, de a nagyvárosokban sokan vagyunk, ezért az összetartozásunk érzését táplálnunk, erősítenünk kell, hogy megmaradhassunk” – mondotta Bognár Levente mielőtt rátért volna a közelgő népszámláláson való személyes részvétel fontosságának ecsetelésére.
