Harmincöt éve, 1990. március 19–20-án Marosvásárhelyen véres összecsapások zajlottak le románok és magyarok között, a zavargásoknak több halottja és több száz sérültje volt. Azt viszont nem regisztrálják a „lexikonok”, hogy az események kezdeti időpontja valójában március 16-a, a magyar nemzeti ünnep másnapja volt.
Az 1989. decemberi forradalom farvizén Romániában hatalomra került posztkommunista rezsim a nacionalizmus felkorbácsolásával igyekezett önnön legitimációját megalapozni. Az új vezetés nem mutatott hajlandóságot arra, hogy érvényesítse a nemzeti kisebbségektől a kommunista diktatúra idején megtagadott jogokat, sőt az országot irányító Nemzeti Megmentési Front Tanácsának (NMFT) elnöke, Ion Iliescu februárban már a magyar szeparatizmus veszélyéről beszélt. Egyre több magyarellenes szervezet alakult, amelyek azzal vádolták a magyarságot, hogy Erdély Magyarországhoz csatolására törekszik. V
Válaszul 1990. február elején az erdélyi magyarság csendes tömegdemonstrációkat szervezett, a legnagyobb, marosvásárhelyi eseményre több mint százezren gyűltek össze. A soviniszta, magyarellenes Vatra Românească szervezet indulatokat szító, az etnikai feszültségeket kiélező kampánya Marosvásárhelyen erőszakhoz vezetett. (Székelyföld fővárosában 1977-ben még kétharmados többséget alkottak a magyarok, de arányuk a Ceaușescu-féle betelepítési politika révén 50 százalékra csökkent.)
A magyarság március 15-i, néma és méltóságteljes megemlékezését követő napon román tüntetők leverték egy patika kétnyelvű feliratát, letépték a magyar nyelvű plakátokat, pogromhangulatot teremtettek. A Vatra aktivistái (többnyire szekusok) mégis azt terjesztették a román lakosság között, hogy románokat bántalmaznak, és feltüzelték a környező falvak tájékozatlan lakosságát is. Időközben a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar nemzetiségű hallgatói ülősztrájkkal követelték a magyar nyelvű oktatás visszaállítását. A tiltakozó akciót március 19-én felfüggesztették, miután megérkezett a kormány delegációja. A tárgyalások alatt a Vatra által toborzott tömeg magyarellenes jelszavakat skandált, hozzájuk délután több ezer, jórészt ittas, a környékről busszal és teherautón beszállított román csatlakozott. A tömeg kikényszerítette a Nemzeti Megmentési Front megyei alelnöke, Kincses Előd távozását, majd vandál pusztításba kezdett és megostromolta a magyarok szövetségének helyi székházát. A hatóságok tétlenül, cinkosan szemlélték a magyarellenes atrocitásokat.
A magyar munkások március 20-án reggel sztrájkba léptek, a városháza előtt több tízezer magyar követelte, hogy Iliescu azonnal jöjjön a városba, Kincsest helyezzék vissza tisztségébe és vizsgálják ki a történteket. A délutáni órákra a Görgény völgyéből érkezett fejszékkel, dorongokkal felfegyverzett, leitatott román parasztok megpróbálták kiszorítani a magyarokat a főtérről, akik sebtében szétszedett padokkal verték vissza támadóikat. A Petre Roman (sz. Neuländer) vezette kormány tankokat küldött a rend helyreállítására, de a páncélozott járművek csak felsorakoztak a főtéren, meg sem próbáltak közbeavatkozni. A csatározásokat késő este az döntötte el, hogy a magyarok segítségére megérkeztek a környék magyar ajkú cigányai, majd székelyek is, és kiverték a románokat. A hatóságok rendkívüli állapotot hirdettek ki, a viszonylagos nyugalom csak március 21-re virradóra állt helyre.
A történteket kivizsgáló parlamenti bizottság (kevéssé hiteles) jelentése 190 román és 88 magyar sebesültről, 3 román és 3 magyar halottról tett említést. A dokumentum románokat és a magyarokat egyaránt hibáztatott, de nem tisztázta, kik robbantották ki a véres eseményeket. A későbbiekben több mint negyven embert ítéltek el, közöttük csak két román volt, a legsúlyosabb ítéletet, tíz évet Cseresznyés Pál kapta, mert beletaposott egy földön fekvő románba, aki korábban láncfűrésszel támadt a magyarokra. A magyarok védelmére kelt cigányokat vezető, tragikus sorsú Puczi Béla (akit szintén elítéltek és a börtönben megkínoztak) emléktábláját 2017-ben avatták fel a Nyugati pályaudvar falán a magyar fővárosban.
A marosvásárhelyi magyarellenes pogromot a Securitate nevű kommunista politikai rendőrséget felváltó, frissen alakult Román Hírszerző Szolgálat (SRI) létjogosultságának igazolására használta fel az Iliescu-rezsim, a magyarság körében pedig újabb kivándorlási hullám kezdődött. Akkor vált ugyanis nyilvánvalóvá, hogy az 1989. decemberi rendszerváltás valójában csupán gengszterváltás volt: hatalomra a Román Kommunista Párt és a Securitate másodvonala került Bukarestbe, s ez máig bitorolja azt. 1990 márciusában nemcsak azokra leskelődött alétbizonytaalnség, akik nem voltak románok Romániában, hanem azokra is, akik nem voltak elég jó románok a régi-új hatalom számára. És 35 év alatt – mint láthatjuk az elműlt hetek-hónapok történéseiből – mit sem változott.
A témában egy ma megjelent érdekes visszatekintést is olvasásra ajánlunk itt: https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/2025/03/fekete-marcius-ma-harmincot-eve-kezdodtek-a-magyarellenes-zavargasok-marosvasarhelyen
