A magyar embereknek megéri, hogy az RMDSZ kormányon van – jelentette ki Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) pénteki ülésén, ahol főleg a sikereikről számoltak be a magyar érdekképviselet tisztségviselői. Nyilván, vannak eredmények, de kudarcok is, ezeket azonban valahogy nem akaródzik felvállalni.
Kétségtelenül javára írható az RMDSZ minisztereinek, hogy többnyire programokra építenek, igyekeznek kimaradni a két nagyobb koalíciós partner – a szociáldemokraták és a liberálisok – sok üzengetésből és szurkálódásból álló játékaiból, és még úgy sincs könnyű dolguk, hogy ez a szurkapiszka inkább a választóknak szól, mint a másik pártnak, hiszen az elmúlt évben kiderült, hogy a két nagy román párt tagjai alapvetően igen kevéssé különböznek egymástól. Még Novák Eduárd sportminisztert is folyamatosan támadják (ha nem másért, a magyarságáért), de szabotálják is, a napi egyórányi sport még nem került be a tantervbe; Tánczos Barna főleg a medvekérdés rendezését és a falopás visszaszorítását írja a maga javára, ám a hónapokig álló napelem-program és a mindent beborító szemét kifogott rajta. Cseke Attila fejlesztési miniszter a tárca által pénzelt építkezések mellett a fiók mélyéről kiásott és jóváhagyott címerekre és zászlókra is büszke – és ezt tényleg nem tette volna meg más. Sokat szereplő, keveset felmutató román kollégáikhoz viszonyítva valóban kiemelkedőnek tűnik a magyar kormánytagok teljesítménye, az sem kis dolog, hogy a helyükön maradhattak, mikor a kormány összetétele változott, hitelességüket azonban aláássa, hogy a nehézségek okául az ukrajnai háborút és az energiaválságot nevezik meg, azaz kormányon kívüli tényezőket.
Mert volt itt egyéb is. A háború 2022 februárjában tört ki, akkor már bő 13 hónapja volt kormányon az RMDSZ. 2021 őszén komoly egészségügyi válságba került az ország (ezt ugyan a világjárvány okozta, de a kabinet kezelte gyalázatosan rosszul), amit egy közel három hónapig elhúzódó kormányválság súlyosbított, épp az energiaárak elrobbanásakor. Semmi nem lett a 2020-ban ígért reformokból, a 2021-ben felállt bő kétharmados többségű koalíció pedig olyan stabilitást hozott, ami főleg az állami rablógazdálkodásnak kedvez, nem az embereknek. Az adminisztráció tovább dagadt, a különnyugdíjak maradtak, az adóterhek nőttek, az egészségügyi ellátás és az oktatás színvonala tovább romlott, a szegénység egyre több családot fenyeget, a kis- és középvállalkozások sínylődnek, a magyarellenesség virul. Ennek egyik oka, hogy a lakosság az RMDSZ-t is oda sorolja a PSD és a PNL mellé, és „majdnem állandó‟ kormánypártként a magyar szervezetet is hibáztatja azért, hogy 33 évvel a kommunizmus bukása után a jólét még mindig csak egy vékony réteg kiváltsága.
Erről is kellene beszélni. Hogy teljes legyen a kép.
Demeter J. Ildikó / Háromszék
