Az orosz és ukrán delegációk isztambuli találkozója után Oroszország bejelentette, hogy „drasztikusan csökkenti” katonai aktivitását Kijev és Csernyihiv térségében (utóbbi az ukrán fővárostól északra található). Moszkva talán arra vár, hogy a kijevi Zelenszkij-rezsim megbukjon.
A védelmi minisztérium közleményében arra hivatkoznak, hogy tárgyalásokat folytatnak Ukrajna semlegességéről és atomfegyvermentességéről, illetve a biztonsági garanciákról. A támadások visszafogásával állításuk szerint a kölcsönös bizalmat erősítenék, és a további tárgyalásokhoz szükséges feltételeket akarják megteremteni. A közlemény szerint a végső cél, hogy írásos megállapodást kössenek a fentiekről.
A megbeszélés után az ukrán delegáció tagjai azt mondták, semleges státuszt ajánlottak Oroszországnak, vagyis Ukrajna nem csatlakozna a NATO-hoz (ennek esélye korábban sem volt túl nagy), amely katonai létesítményt sem hozhatna létre a területén. Cserébe biztonsági garanciákat kérnek, ami azt jelenti, hogy ha mégis támadás érné Ukrajnát, egyes országok védelmet nyújtanának számára, hasonlóan a NATO működéséhez. Mihajlo Podoljak, az ukrán elnök tanácsadója az USA-t, Nagy-Britanniát, Törökországot, Franciaországot és Németországot említette lehetséges garanciaként.
Az ukránok 15 éves konzultációs periódust ajánlottak a 2014-ben Oroszország által annektált Krím-félszigettel kapcsolatban, de ez csak teljes tűzszünet esetén léphetne életbe. Ami azért komolytalan ajánlat, mert a Krím de facto már Oroszország része, Kijev hiába is követelné vissza.
Kedd reggel a brit hírszerzés arról számolt be, hogy az ukránok sikeres ellentámadásokat hajtottak végre a Kijevtől északnyugatra fekvő területeken, de az orosz haderő még mindig jelentős veszélyt jelent a városra tüzérségi képességei miatt. Ukrajna szerint Csernyihivet kedden is lőtték az oroszok, a polgármester szerint a háború kezdete óta 400-an haltak meg a városban.
Hétfőn az orosz védelmi miniszter arról beszélt, hogy most már lehetőségük van a kelet-ukrajnai Donbasz „felszabadítására” koncentrálni. Szergej Sojgu ezt nem a gyors sikerek elmaradásával, hanem azzal indokolta, hogy elérték a „különleges katonai művelet” első szakaszára kitűzött célokat. Borítékolható, hogy a két oroszok lakta donbaszi „népköztársaság” (Donyeck és Luhanszk) hamarosan ugyanúgy az Orosz Föderáció részévé fog válni, mint a Krím-félsziget, amit 1954-ben ajándékoztak oda a moszkvai kommunisták az ukrán kommunistáknak…
