A karácsonyi puccs

Karácsonykor söpörte el a diktátort a népharag címmel közölt a Magyar Nemzet online verziója egy írást tegnap Kónya Rita tollából, ami tartalmában nem, de a – vélhetően a szerkesztők által íróasztalnál kitalált – blikffangos címe révén csak igazolni látszik azt, hogy mennyi tévhit és köd gomolyog az 1989-es romániai történések körül. Hiszen a kommunista diktatúrát a december 15-én megindult temesvári népfölkelés és annak eszkalációja söpörte el, december 25-én már csak a kommunista párt és politikai rendőrségének hatalomátvétele teljesedett be az általuk elárult diktátorpár likvidálásával. De lássuk a megjelent írást, alább olvasható.

Falhoz állítva egy laktanyában – így végezte Románia addigi teljhatalmú ura, Nicolae Ceaușescu és felesége, Elena 1989. december 25-én.

Nicolae Ceaușescu, felesége, Elena közreműködésével évtizedeken keresztül vasmarokkal uralta Romániát, az ország lakóit még a kommunista blokkban is példátlan nyomorba taszítva. A nyolcvanas években rendkívül szigorú megszorító intézkedéseket hozott, az ország terményeit exportálta, hogy valahogy lefaragja azt az államadósságot, amely jórészt az ő iparosítási és infrastruktúra-építési projektjei miatt öltött katasztrofális méreteket.

Miközben az átlagemberek szabályosan éheztek, a Ceaușescu házaspár elképesztő pompában élt. Hatalmuk fenntartásában a rettegett titkosrendőrség, a Securitate segített.

1989 sorsdöntő év volt a vasfüggöny keleti oldalán. Sorra buktak meg a kommunista rezsimek, azonban Romániában megdönthetetlennek látszott Ceaușescék hatalma. Csakhogy hiába a szigorúan ellenőrzött állami média, a hírek többek között a magyarországi változásokról eljutottak az emberekhez.

Aztán december közepén, amikor a Securitate emberei megpróbálták deportálni Tőkés László református lelkészt, egyházának tagjai körbeállták a lelkészi hivatalt. A tiltakozás egyre nőtt, csakhamar román anyanyelvűek is csatlakoztak hozzá, és egyre inkább rendszerellenes színezetet öltött. December 17-én a katonaság tűzparancsot kapott, a vérengzésnek több mint száz áldozata volt. Sokakat letartóztattak.

Ekkor Nicolae Ceaușescu épp Iránban tartózkodott, így felesége Constantin Dăscălescu miniszterelnököt küldte Temesvárra rendet tenni. 20-án Dăscălescu meg is ígérte, hogy szabadon bocsátják a bebörtönzötteket, de az embereknek ekkor ez már nem volt elég: addig elképzelhetetlen módon Ceaușescu lemondását követelték.

December 21-én a hazatérő államfő nagygyűlést tartott a fővárosban, hogy megnyugtassa az embereket, de az ellenkező hatást érte el vele: többen kifütyülték, mások Temesvár nevét kiabálták. Időközben a katonaság is átállt a tüntetők oldalára.

Másnap reggel közeli emberei figyelmeztették Ceaușescut, hogy tömegek közelednek Bukarest központja felé, de még ekkor is azt hitte, hogy leverheti a lázadást. Csakhamar azonban kénytelen volt belátni, hogy az események kicsúsztak az irányítása alól, és valamivel dél után helikopterrel elhagyta a fővárost. Azonban nem jutott messzire: még aznap elfogták, és a tîrgoviștei laktanyában bezárták. December 25-én összeült a különleges katonai bíróság, és egy rendkívül rövid tárgyalás után népirtásért halálra ítélte a diktátort és feleségét. Nicolae és Elena Ceaușescut kivezették a laktanya udvarára, ahol a kivégzőosztag már várta őket.

A hajdani laktanya ma múzeum.

 

Total
0
Megosztás
Előző hír

Az információs hadviselésben irányt váltott a Nyugat

Következő hír

A Nyugat zavargásokat próbál szítani Szerbiában

Related Posts
Total
0
Megosztás