Romániában megint nekimentek a magyar múltnak, felújítás közben tüntették el a történelmet címmel közölt tudósítás a budapesti Mandiner.hu arról, hogy Dominic Fritz neoliberális polgármester városában, Temesváron mit műveltek az egyik épített örökséggel.
Egy temesvári szecessziós épület felújítása közben nemcsak vakolatot, hanem emlékezetet is eltávolítottak. A romániai gyakorlat most éppen egy 120 éve álló házon mutatta meg magát, ahol egyszerűen eltüntették az építész nevét a homlokzatról. A Dózsa György utca 35. szám alatti épített örökség felújítása során eltűnt az a felirat, amely addig egyértelműen jelezte, ki tervezte a házat. A „GEMEINHARDT M. ÉPITÉSZ.” szöveg ma már nem látható, helyét egy esztétikailag rendezett, de történetileg csonka homlokzat vette át.
Az esetre egy múltidéző, Banatul de altădată nevű Facebook-oldal hívta fel a figyelmet. A bejegyzésük már az elején egyértelművé teszi, mi történt: „Letörölték Gemeinhardt Márton építészt egy egykori bérházról.” A poszt szerint a felújítást végzők nem tudták, ki volt Gemeinhardt Márton, és azt sem, mit jelentett a homlokzaton szereplő felirat. Mint írják: mivel fogalmuk sem volt arról, ki volt Gemeinhardt Márton, és mit jelentett a ‘GEMEINHARDT M. ÉPITÉSZ.’ felirat, egyszerűen eltüntették annak az építésznek a nevét, aki 120 évvel ezelőtt megtervezte az épületet.
A bejegyzés nemcsak a kivitelezőket bírálja. A szerző szerint az épület lakói aligha tudják, ki volt Gemeinhardt, a megyei kulturális igazgatóságnak nincs ideje (?!) az ilyen ügyekre, míg a temesvári városházán és a helyi rendőrségen valószínűleg nem követik nyomon, hogyan újítják fel a történelmi épületeket. A poszt írója azt is közölte, hogy az ügyben értesítette a kulturális igazgatóságot (azaz a Demeter András RMDSZ-es miniszter vezette szaktárca Temes megyei kirendeltségét), a városházát és a helyi rendőrséget, és kíváncsian várja a fejleményeket.
A romániai tapasztalatok alapján azonban ez a kíváncsiság inkább keserű irónia, mint valódi remény. Pedig Gemeinhardt Márton nem mellékszereplője volt Temesvár történetének. 1877-ben született a Bánságban, 1902-ben szerezte meg építőmesteri képesítését, és főként temesvári szecessziós épületek őrzik a munkáját. Téglagyára is működött Szabadfalun, az első világháborúban népfelkelő mérnökként szolgált, a háború után pedig Svájcba telepedett, ahol 1934-ben hunyt el.
A mostani történet azonban nem az életmű megbecsüléséről szól. Sokkal inkább arról, hogyan válik egy felújítás a romániai emlékezetpolitika csendes eszközévé. Ahol a magyar név nem érték, hanem zavaró részlet – állapítja meg a cikkíró.
