Nyilvánosságra hozta a többéves közvita és előkészítő munka nyomán kidolgozott új közoktatási és felsőoktatási kerettörvény tervezetét hétfőn Ligia Deca, a bukaresti kormány oktatási minisztere, a jogszabály egyes részleteiről azonban még nincs teljes egyetértés a kormánykoalíció pártjai között. Az RMDSZ előrelépésről beszél, de nem tudja bizonyítani.
A tervezetek a Klaus Iohannis államfő által – már első elnöki mandátuma idején – meghirdetett „Művelt Románia” országprojektet hivatottak törvény szintjére emelni. Hétfői sajtóértekezletén a szakminiszter a jogszabály által bevezetendő újdonságok között említette, hogy kétszintű érettségit vezetnek be, a rektorok mandátuma ötéves lesz és legfeljebb egyszer lehet újraválasztani őket, a (sok közéleti szereplő esetében plágiumbotrányok témájává vált) doktori disszertációk nyilvánosak lesznek, a doktori címekről pedig nem lehet egyoldalúan lemondani, valamint felsőfokú végzettséget követelnek meg az elemi osztályok kisdiákjait oktató tanítóktól is. (A fáma arról nem szól, hogy vajon a helyettesítőktől is? – ugyanis Romániában teljesen általános, hogy főleg a hegyvidéki vagy eldugott kistelepüléseken nincs elegendő szakképzett oktató.)
Megmarad a nyolcadik osztály végi záróvizsga, az úgynevezett „országos képességfelmérő”, és a keresettebb középiskoláknak továbbra is joguk lesz felvételi vizsgát szervezniük azokba az osztályokba, ahol bizonyítottan túljelentkezés van – de csak a helyek 60 százalékára. A maradék 40 százalékot az országos képességfelmérőn szerzett osztályzat alapján osztja ki a számítógépes elosztó rendszer. (Esetek százait, ezreit tárta fel a sajtó az elmúlt években, hogy a politikai alapon kinevezett intézményvezetők miként juttatták be a rendszert kijátszva a klienseik csemetéit az elitiskolákba. Nem várható e tekintetben változás a korrupcióval teljesen átszőtt Romániában.)
A törvényjavaslatok szerint a tanárok – szakmai tapasztalatuk és didaktikai továbbképzések függvényében – progresszív bérezést kapnak, amelyet a mindenkori országos bruttó átlagbérből számítanak ki. Deca szerint megvan a politikai támogatás is ehhez az előíráshoz, de a Hotnews.ro portál úgy tudja, hogy a koalíció vezető ereje, a Szociáldemokrata Párt (PSD) kiiktatná a bérezésre vonatkozó részt a jogszabályból, arra hivatkozva, hogy a kérdést az egységes közalkalmazotti bértörvényben fogják szabályozni. A portál szerint a PSD azzal sem ért egyet, hogy főiskolai végzettséget kérjenek a tanítóktól, és a gimnáziumi felvételit is ellenzi. A párt várhatóan a parlamenti vita során próbálja majd elképzeléseihez igazítani az oktatási kerettörvényt, miután nem sikerült annak minden részletéről megállapodnia a Nemzeti Liberális Párt (PNL) által jelölt tanügyminiszterrel, akit Iohannis ejtőernyőzött a saját hivatalából a tárca élére.
A több mint öt éve beharangozott „országprojekt” célkitűzései között szerepel egyebek között, hogy az évtized végéig legalább ötven százalékkal – vagyis húsz százalék alá – csökkenjen a funkcionális analfabéták aránya a 15. évüket betöltött fiatalok körében, a korai iskolaelhagyók aránya pedig ne haladja meg a tíz százalékot. Szintén 2030-ig el akarják érni, hogy az összes tanár, valamint a nyolcadik osztályt elvégző fiatalok legalább 85 százaléka rendelkezzen alapfokú digitális kompetenciával.
Faramuci közleményt adott ki a kerettörvény nyilvánosságra hozatala kapcsán az RMDSZ, amit a magyar sajtó aztán kritikátlanul vett át és visszhangozott. Ebben a kisebbik kormánypárt kijelenti: kisebbségi szempontból van előrelépés az új román oktatási reformcsomagban, de módosítani kell még néhány rendelkezést. Azaz csak akkor lenne jobb az új törvényi keret, ha még javítanának rajta itt-ott az elfogadás és kihirdetése előtt.
A párt közleményében Szabó Ödön frakcióvezető-helyettest, a bukaresti képvielelőház oktatási szakbizottságának alelnökét (aki eddigi életében még nem tanított) idézgetik, aki megpróbálta megindokolni az állítólagos előrelépést, de nem sikerült neki. Lehet ugyan, hogy „az RMDSZ több javaslatát is beépítették a szakmai előkészítő munka során az új közoktatási és felsőoktatási kerettörvény tervezetébe”, de ezek semmilyen pozitív megkülönböztetést nem eredményeznek a nemzeti kisebbségek oktatása-nevelése terén. Az ugyan szép, hogy a többletfeladatot elvégző óvónők esetében is a román nyelv oktatását a tanítókhoz hasonlóan külön óraként fogja fizetni a minisztérium a kisebbségi tanintézetek esetében, de ez nem szakmai, hanem szociális kérdés: kicsivel több pénzt kapnak az óvónők, akik ezek szerint meg sem szólaltak eddig az állam nyelvén, mivel nem fizették ezt nekik?
A sajtótudósítások a továbbiakban azt ecsetelik, hogy miként fogja a törvény segíteni a kisebbségi diákokat, hogy elsajátítsák a román nyelvet. Ahelyett, hogy az RMDSZ végre kieszközölte volna a romániai magyarság több évtizedes óhajának teljesítését: a román nyelv és irodalom tantárgy kivételét a kötelező érettségi diszciplínák közül az anyanyelvű oktatásban. Nem kell ecsetelni az erdélyi magyarok számára, hogy milyen tortúra ez. A román nemzetállam nagyon is tudatosan erőlteti rá az ország nem román etnikumú lakóira az egyetlen hivatalos államnyelv oktatását és számonkérhetőségét, sőt esetenként kizárólagosságát, lévén ez is a többségbe való beolvadás („beintegrálódás”), az asszimiláció egyik eszköze.
Olyan „eredményekkel” is megpróbált előállni az RMDSZ, amelyek sem pluszt, sem jobbat nem hoznak az erdélyi magyarság számára, ugyanis azok eddig is teljesültek. Az anyanyelvi oktatási rendszer többletköltségeit eddig is biztosította a rendszer, legalábbis az állami intézményekben. Egy nyelvtanilag is hibás magyar mondatát is idézték a „szakpolitikusnak”, eszerint: „A tervezet előírja, hogy ott, ahol a diáklétszám 300 fő alatt van, kötelező lesz biztosítani a működéshez szükséges teljes forrást. Ez azt jelenti, hogy a szórvány, illetve a vidéki kisiskolákat biztonságba helyeztük”. Nyilván a szórványbeli iskolákra gondolt, bár azok létét sem a pénzhiány veszélyezteti, hanem a gyermekek és a szakképzett pedagógusok hiánya. No meg a megfelelő menedzsmentté.
Egy ártatlannak tűnő mondat is arról árulkodik, hogy nem a tanuló ifjúság érdekei állnak a pártszempontok előterében: „Az RMDSZ által kidolgozott javaslatok között egy iskolai prémiumalap létrehozása is szerepelt, amellyel azokat a pedagógusokat lehet motiválni, akik társaikhoz képest több feladatot vállalnak az intézményben.” Azaz a már amúgyis politikai alapon kinevezett iskolaigazgatók premizálhatják a kedvenc beosztottjaikat, akiknek ezt majd meg kell hálálniuk. Például pártrendezvényekre történő mozgósítással.
Szintén előrelépésnek igyekeznek beállítani azt, hogy törvényi szintre emelkedik az az előírás, mely szerint a diákok azon a nyelven felvételizhetnek az egyetemre, amilyen nyelven tanultak a középiskolában. Nos, ez eddig is előírás volt, és eddig sem tartották be mindenütt. Ráadásul az úgynevezett nemzetbiztonsági szakok kivételt képeznek, tehát ezekre eleve csak románul lehet felvételizni, ami azt feltételezi, hogy a diák már románul végezte a középiskolát és románul is érettségizett – s ez ellen az RMDSZ pisszenni sem mert.
Szabó Ödön végül kénytelen-kelletlen elismerte: „A közvitát követően a parlamenti szavazásig még néhány pontban módosítani kell a tervezetet ahhoz, hogy bátran elmondhassuk: előrelépés történt kisebbségi szempontból az oktatási törvényben.” Vagyis még sokat kéne előre lépni az előrelépéshez…
A szakmai és politikai konszenzus hiánya az örökös kísérletezés áldozatává tette a romániai oktatási rendszert. A kommunista diktatúra bukása óta eltelt 33 évben 28 tárcavezető váltotta egymást – átfogó reformokat ígérve – a bukaresti oktatási minisztérium élén. Miután tartalmi újítások véghezvitelére mandátumuk többnyire rövidnek bizonyult, a legtöbbjük megelégedett az érettségi és „országos képességfelmérő” vizsgák és a vakációk időpontjának megváltoztatásával.