A címfotó tavaly áprilisban készült a beregszászi városháza homlokzatáról. Beregszász jelenleg ahhoz az Ukrajnához tartozik, amely mind a romániai, mind a magyarországi politikusok szerint szélsőségesen rossz példával jár elöl a kisebbségek számára biztosított jogok vonatkozásában.
Ukrajna a kisebbségek elnyomása terén gyakorlatilag Európa-bajnoknak tekinthető. Ugyanakkor a romániai politikusok és tömegtájékoztatási eszközök nem győzik eleget hangsúlyozni, hogy Románia a kisebbségek számára biztosított jogok terén úgymond „másoknak is jó példát szolgáltat”.
Csakhogy a mellékelt felvétel tanúsága szerint a szélsőségesen rossz példával elöljáró Ukrajnában Romániával ellentétben a magyar kisebbségnek nem próbálják bemagyarázni, hogy nemzeti jelképei használatával megsérti az államalkotó nemzetet. Mert lám, a beregszászi városháza homlokzatán az európai zászló szomszédságában békésen megfér egymás mellett a magyar és az ukrán zászló. Miközben „a másoknak is jó példát mutató” Romániában törvény tiltja ugyanezt. A román (írott + audiovizuális + internetes) sajtóból meg a román politikusokból pedig a magyar zászló látványa olyan reakciót vált ki, mint – a közhiedelem szerint – bikából a vörös posztó. (Bírósági per kezdődik, a kollektív magyarszidás országos méreteket ölt, a leghangosabban átkozódó többségvédő már-már valóságos nemzeti hősé magasztosul stb.)
Ráadásul a mellékelt fotó egyébről is árulkodik. Nevezetesen arról, hogy a kisebbségek elnyomása terén Európa-bajnok Ukrajnában a beregszászi elöljárósági épület homlokzatán a városháza szó ukrán és magyar nyelvű változata békésen megfér egymás mellett. Miközben „a másoknak is jó példát szolgáltató” Romániában évek óta menetrendszerűen minden olyan elöljáróság ellen bírósági per indul, amely székhelyének a homlokzatán: 1. a román és a magyar felirat egymás mellett látható, nem pedig a magyar alárendelve a románnak; 2. ahol a magyar felirat „városháza” vagy „községháza”, nem pedig „polgármesteri hivatal” (a román primărie tükörfordítása) alakban olvasható.
Persze mi is értesültünk arról, hogy a kisebbségek számára biztosított jogok terén szélsőségesen rossz példával elöljáró Ukrajnában néhány nappal ezelőtt egyéb magyarellenes intézkedések mellett közintézmények faláról magyar zászlókat és magyar feliratokat távolítottak el. De arról is értesültünk, hogy ezek az akciók (legalábbis egyelőre) kifejezetten a Munkácsi járásra korlátozódtak. A hátterükben pedig az a Baloga-klán áll, amelynek főkolomposa, Viktor Baloga hírhedt oligarcha, parlamenti képviselő ellen a történtek miatt büntetőeljárás indult, nemrég pedig az Európai Unió területéről is kitiltották. (Úgy tudni, Balogáék az Ukrajnában jelenleg főbenjáró bűnnek számító „oroszpártiság” gyanújába keveredtek, és a magyarellenes fellépésükkel igyekeznek demonstrálni, hogy ők márpedig nagy ukrán hazafiak…)
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség száműzetésben élő elnöke szerint a román és magyar részről egyaránt méltán sokat bírált ukrán kisebbségi törvénynek nincs olyan paragrafusa, amely tiltaná a nemzeti szimbólumok használatát. Munkácson, illetve a munkácsi tanácshoz területileg tartozó kistérség két településén, Dercenben és Fornoson Balogáék egy valójában nem létező helyi rendeletre hivatkozva vetették le a magyar zászlókat és a magyar feliratokat, táblákat. „Például a szomszédos nagylucskai kistérség magyar falvainak közintézményein még kint vannak a magyar lobogók, annak ellenére, hogy a munkácsi járáshoz tartoznak” – mondta.
Summa summarum: miközben a román politikusok és újságírók többsége évtizedek óta azt szajkózza, hogy „Románia a kisebbségeknek biztosított jogok terén másoknak is jó példát szolgáltat”, a valóságban még több, jelenleg a kisebbségek elnyomása terén Európa-bajnoknak számító Ukrajna törvényei által biztosított jogot is megtagad a saját kisebbségeitől.
Ráadásul milyen körülmények között állt elő ez a helyzet? Mint tudjuk, Ukrajna véres honvédő háborút folytat Oroszországgal szemben, amely a szovjet érából örökölt területének egy részét elfoglalta. Más szóval Ukrajna olyan szorult helyzetben van, amelyből kétségbeesetten keresi a kiutat. A kétségbeesés pedig gyakran rossz tanácsadó…
Persze nem azt akarom ezzel mondani, hogy mostani szorult helyzete feljogosítja Ukrajnát a kisebbségek jogfosztására. Csupán arra szerettem volna rávilágítani, hogy van, amiben (pl. nemzeti jelképek, feliratok használata) még a közel egy éve gyilkos orosz kereszttűzben (túl)élő Ukrajna is toleránsabb a kisebbségeivel szemben, mint a hivatalosan egyetlen más országgal sem hadakozó, a külvilág felé kisebbségbarátságot mímelő Románia a sajátjaival.
Boros Ernő
(Fotó: Czinzel László)
