Megérkezett Szent László lovas szobra a nagyváradi várba – adta hírül hétfői videós Facebook-posztjában Pázmán Ida, a Nagyváradi Kézművesház Egyesület vezetője, akinek a részlegesen felújított erődítményben van a műhelye.
A videón látható, hogy a szobrot, pontosabban annak a nagyobbik részét, egy emelődaru segítségével emelik le egy teherjárműről, amellyel begördült végsőnek szánt helyére. Az 5,3 méter magas szobor Deák Árpád szobrászművész mintája alapján készült el, a bronzöntést Ovidiu Petroman végezte az Arad megyei Zimándújfaluban. Ott fog állni, ahol a különböző fesztiválokon a nagyszínpad szokott lenni, a talapzat már a nyáron elkészült. Ezzel a majdani fesztiválozóknak (például a Szent László Egyesületnek is) új koncerthelyszínt kell keresniük…
Azt, hogy mikor várható a szoboravató, egyelőre még nem jelentették be. Ugyan a római katolikus püspökség kiadott ma egy tegnapi dátummal ellátott, román és magyar nyelvű közleményt arról, hogy mennyire együttműködik az önkormányzattal „a Szent László-szobor a nagyváradi várban történő felállítása érdekében”, de ettől sem lettünk okosabbak. „22-én megkezdik a szobor összeszerelési munkálatait, az önkormányzat és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség által kijelölt helyen. A kivitelezési munkálatok időtartama körülbelül két hét, miután az érintett felek majd visszatérnek a projekt lezárásával és a szobor turisztikai körforgásba való bevezetésével kapcsolatos részletekkel” – áll a közleményben. Magyarán a szoboravatás dátumában még nem egyeztek meg…
A sajtó egy része emlékeztetett: a szoborállítás ötlete még 2017-ben, Szent László szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából született meg. A Körös-parti város lakosai több ezer aláírással nyomatékosítva is kérték, hogy a városalapító lovagkirály szobra a korábban az ő nevét viselő főtéren kapjon helyet, ám kérésüket a városvezetés elutasította, főként arra hivatkozva, hogy a teret már uralja egy lovas szobor, a trianoni döntés idején uralkodott Ferdinánd román királyé (akinek az ereiben egyetlen csöpp román vér sem csörgedezett, magyar felmenői viszont voltak). A Nagyvárad lakosságának alig egyötödét kitevő magyarság közéleti és egyházi vezetői – erőteljes politikai támogatás híján – nem szálltak szembe a többségi döntéssel, nem is igen tehették, ugyanis az önkormányzatban a magyar érdekképviselet mára eljelentéktelendett.
A szobor elkészítésének költségeit is vállaló római katolikus püspökség belement a felkínált várbeli helyszínbe, ugyanakkor a talapzat megépítésének költségeit, illetve a szállítás és az elhelyezés kiadásait a városháza vállalta.
A magyar sajtó egy részében az jelent meg, hogy „az emlékmű felállítását a helyi önkormányzat és a nagyváradi római katolikus püspökség kezdeményezte”, ami ebben a fromában egyszerúen nem igaz. Csak úgy, hogy a várban való felállításában egyezett meg a két említett fél, a város főtere helyett, ahol a magyar lakosság látni szerette volna.
A sajtó egy része ráadásul „köztéri műalkotásnak” állította be a készülő királyszobrot, de a nagyváradi várban csak az erődítmény nyitvatartásának ideje alatt lesz megtekinthető, azaz 8 és 22 óra között. Nem úgy, mint a főtéri román királyszobor, amely a nap 24 órájában körbejárható…