Előbb a régi sporttársak a közösségi médiában, majd pedig hivatalosan a Bukaresti Steaua sportklub jelentette be ma délelőtt, hogy 81 éves korában elhunyt 60-as és 70-es évek egyik legkiválóbb romániai hátvédje, Szatmári Lajos – románosított nevén Ludovic Sătmăreanu.
Az 1944-ben – akkor Magyarországhoz tartozó – Nagyszalontán született játékos előbb Nagyváradon és Marosvásárhelyen futballozott osztályos szinten, 1965-ben „vitte el” a fővárosba a hadsereg, a Steaua játékosaként tíz éven át egy bajnoki címet és öt Román Kupát nyert. A román válogatottban 1967-ben mutatkozott be, és az 1970-es világbajnokság mindhárom csoportmérkőzését végigjátszotta Anglia, Csehszlovákia és Brazília ellen. 1974-ben a NAC-utód FC Bihorhoz szerződött, de két év múlva ismét Bukarestben játszott, a Progresulnál. Egyes források szerint 1977-ben, mások szerint 1978-ban fejeződött be aktív pályafutása.
Élvonalbeli mérkőzést 306-szor játszott, ezeken 12 gólt szerzett, a román válogatott tagja 44-szer volt, és egyetlen gólt lőtt a trikolór színeiben, de azt éppen a Magyarország elleni 1972-es Európa-bajnoki negyeddöntőben, a telt házas Népstadionban, ezzel lett 1–1.
Szatmári Lajos visszavonulása után is Bukarestben élt, főként a Steaua utánpótlását trenírozta, egészen 78 éves koráig. A román sporttörténetbe amúgy Sătmăreanu I néven vonult be, ugyanis a nála nyolc évvel fiatalabb nagyváradi Szatmári Sándort, aki szintén válogatottságig vitte, Sătmăreanu II-ként tartják nyilván.