Sajtóhírek szerint az Európai Unió Külügyi Tanácsának nemrég megtartott ülésén, amikor Ukrajna Európai Unióhoz való csatlakozásáról volt szó, Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere felszólalásában szóvá tette, hogy az ott élő nemzeti kisebbségek jogait semmibe veszik – köztük a kárpátaljai magyarokéit is. Amire Kaja Kallas külügyi és biztonságpolitikai főképviselő, az Európai Bizottság alelnöke a következőket válaszolta: a kisebbségek jogait az EU-n belül védjük, nem pedig azon kívül!
Feltételezésem szerint Észtország korábbi miniszterelnöke ezzel pontosabban megfogalmazva azt akarta közhírré tenni, hogy Brüsszel csak a 27 tagország területén élő kisebbségek jogait hajlandó védeni, az Európai Unió határain kívül lakóiét nem. Utóbbiakét akkor sem, ha a tagországok valamelyikének az EU határain kívül rekedt nemzettársairól van szó.
Több szempontból is igencsak sajátságos hozzáállás, amelynek kapcsán nagyon sok kérdés tisztázásra szorul. Íme néhány ezek közül. Ugyanaz az Európai Uniónak nevezett, nemzetállamok feletti képződmény, amely nem foglalkozik a tagországai határain kívül élő nemzeti kisebbségek jogaival, miért helyezi szinte minden más elé a tagországai határain kívül élő többségiek – értsd egy bizonyos államalkotó nemzet tagjai közé soroltak – jogainak a védelmét? Mert a lényeget tekintve az orosz–ukrán háború kapcsán jelenleg Brüsszel így viselkedik. (Igaz, Oroszország úgymond fegyveres agressziót követett el egyik szomszédja ellen, azonban Ukrajna a maga során a területén élő orosz és más nemzeti kisebbségekkel szemben követett, illetve követ el folyamatosan – jogtiprások formájában – agressziót.)
Más. Számomra nem világos, hogy ha az Európai Unió csak a területén kívül élő kisebbségek jogait nem védi, az EU-n belüliekét igen, akkor mi a helyzet a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés (idén június eleje óta immár végleges) elutasításával? Ezt a kisebbségvédelmi csomagot az unió több mint egymillió polgára írta alá, az Európai Bizottság mégis úgy döntött, hogy nem tesz javaslatot a szükséges jogalkotási procedúra elkezdésére. Ami által több mint egymillió olyan polgár akaratát vette semmibe, akik nem az EU határain kívül, hanem azon belül élnek.
Ismét más. Belepillantás annak az országnak az újabb kori történelmébe, amelynek a Kaja Kallas nevű nő 2021 és 2024 között a miniszterelnöke volt. Az első világháború végén létrejött független Észt Köztársaságot 1940-ben a Szovjetunió kebelezte be, amit 1941-ben a Harmadik Birodalom inváziója, majd 1944-ben újabb szovjet megszállás követett. Létrehozták az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságot, és az ország majd csak 1991. augusztus 20-án vált függetlenné. Addig pedig nagyszámú orosz települt be a területére. Az eddigiekből a magam részéről azt a következtetést vontam le, hogy a közös történelmi múlt okán az észteknek nem sok okuk van az oroszokért való rajongásra. (Ahogy nekünk, magyaroknak sincs.)
Ilyen előzmények után íme miként alakult a balti állam népessége Észtország függetlenné válása után. A 2000-es népszámlálás alkalmával az ország 1,37 millió lakosából 922 ezren észt, 407 ezren orosz anyanyelvűnek vallották magukat. A következő népszámlálás adatai: 2011-ben 889 770 észt (a lakosság 68%-a) és 321 000 orosz (a lakosság 25%-a) élt az országban.
Észtországban 2025-ig orosz nyelven is oktattak. Ez év februárjában azonban bejelentették az iskolarendszer megreformálását, ami alatt a lényeget tekintve az értendő, hogy 2030-ig fokozatosan beszüntetik az orosz nyelvű oktatást – öt év múlva már minden Észtországban élő gyermek csak észtül tanulhat!
Mit is mondott az Európai Bizottság észt alelnöke? A kisebbségek jogait az EU-n belül védjük, nem pedig azon kívül! Miután ennek az országnak miniszterelnöke is volt, Kaja Kallasnak tudnia kell, hogy Észtország az Európai Unió 27 tagállamának az egyike, tehát az itt élő oroszok EU-n belüli kisebbséget alkotnak. Azaz olyan kisebbséget, amelynek a jogait – az EU-n kívüliekével ellentétben – védeni kell. Még brüsszeli fogalmak szerint is. Akkor az észtországi orosz kisebbséget miért akarják megfosztani az anyanyelvi oktatáshoz való jogtól is? Talán a putyini agresszió miatt Kelet-Európában (?) jelenleg az orosz kisebbségek tagjaival ugyanaz a helyzet, ami a hitleri agresszió miatt a német kisebbségekhez tartozókkal a második világháború után volt? Vagyis jelenleg az oroszokkal kell „kollektív bűnösökként” bánni? Továbbá: ugyanez csak a kisebbségben élő oroszokra érvényes? Vagy esetleg azokra a kisebbségiekre is, akiknek anyaországa nem a Brüsszel által forszírozott oroszellenes politikát folytatja?
Megint más. Nekem úgy tűnik, hogy Kaja Kallas kijelentésével szöges ellentétben az EU a határain belül élő kisebbségek jogainak a védelmével sem törődik. Különösen, ha őshonos kisebbségekről van szó. Mert a migránsokként betelepülők és állampolgársághoz jutók mintha kedvezőbb bánásmódban részesülnének…
Boros Ernő
