Életének 89. évében elhunyt Pomogáts Béla író, irodalomtörténész, irodalomkritikus, a Magyar Írószövetség korábbi elnöke, az irodalomtudományok doktora, az erdélyi magyar irodalom jeles ismerője és népszerűsítője.
Pomogáts Béla 1934. október 22-én született Budapesten. A piarista gimnáziumban érettségizett 1953-ban. Az iskolás évekre számtalan alkalommal úgy emlékezett vissza, mint életének meghatározó időszakára. Büszke volt az ’56-os forradalomban betöltött szerepére, megírta az internálótábor kínjait is. Középiskolában tanított néhány évig, 1965-től a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt. Az írószövetség elnökségi tagja volt 1993–2004 között, majd 1995–2001 között elnöke.
1994-től az Ötvenhatos Emlékbizottság szóvivői tisztségét is ellátta, az Illyés Közalapítvány elnöke volt 2002–2007 között. Elhivatottan foglalkozott az erdélyi irodalommal és irodalomtörténettel. Radnóti Miklósról, Dsida Jenőről, Jékely Zoltánról, Kassák Lajosról, Juhász Ferencről, Faludy Györgyről monográfiái jelentek meg. Széchenyi-díjjal, József Attila-díjjal, Akadémiai Díjjal ismerték el munkásságát, illetve megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.
Munkássága, életműve mondhatni monumentális, több mint negyven önálló kötete jelent meg, szinte az utóbbi évekig volt személyesen is jelen mindenütt a Kárpát-medencében, ahol az irodalmi élet főbb eseményei zajlottak. A Partiumi Írótábornak (Nagyvárad, 2004–2015) egyik állandó részvevője és előadója volt.
