Ma, augusztus 23-án Európának nincs sok oka ünnepelni.
1939-ben e napon írták alá is Moszkvában a Molotov–Ribbentrop-paktumot, azt a szégyendokumentumot, amelynek titkos záradékában Németország és a Szovjetunió a lerohant Lengyelország mellett fél Európát is felosztotta egymás között.
(Kádár-kori tanulmányainkból ez valahogy kimaradt…) Aki addig kételkedett abban, hogy a szélsőbal és a szélsőjobb egy tőről fakad, csattanós választ kapott. (A maiak merengjen el a DK és a Jobbik szenvedélyes kézfogóján.)
Számunkra az öt évvel későbbi augusztus huszonharmadika is emlékezetesre sikerült. 1944-ben e napon jelentette be I. Mihály román király, hogy országa átáll a szovjet oldalra – katonái nem sokat problémáztak, innen kezdve már a korábbi bajtársaikat, a magyarokat és a németeket lőtték. Három napra rá már magyar földön nyomult előre a köpönyegfordító ármádia. (Volt gyakorlatuk az ilyesmiben. Az első világháborúban is velünk szimpatizált eleinte a románság, ám a harcokba csak két évvel később szálltak be – az akkorra már erősebbnek látszó antant oldalán. Belépésük balul sikerült, gyors különbékére kényszerültek – ám 1918 őszén, egy nappal (!) a Monarchia fegyverletétele után újra „hadba léptek” a már nem létező ellenséggel szemben, és így „győztesként” jöttek ki a nagy háborúból. Sok más mellett Erdélyt is megkapták…)
1944. augusztus 23-án csak megismételték a bevált receptet.
A hála ezúttal sem maradt el. A világégést lezáró békekongresszus úgy határozott: Románia „visszakaphatja” a Trianonban megítélt koncot. Huszonhat történelmi vármegyét abból a Regnum Marianumból, amelynek alapítójára, Szent Istvánra épp a minap emlékeztünk.
Pilhál György/ Magyar Nemzet