Simon Ildikó Tiszteletlen vendégszereplők című írását a Székely Idő című, kéthetente megjelenő sepsiszentgyörgyi lap friss számából szemlézzük az alábbiakban.
A székelyudvarhelyi és marosvásárhelyi fesztiválok után hangos felháborodás hulláma söpör végig az erdélyi magyar közösségen. A célkeresztben azok az anyaországi és külföldről importált újhullámos rap- és trap-előadók állnak, akik a minimális kulturális színvonalat és a helyi közönség iránti tiszteletet is lábbal tiporják.
A legutóbbi, Mollywood „művésznevű” rapper körül kialakult botrány rávilágít: a székelység nem kér a jellemtelen, öncélúan vulgáris színpadi nihilizmusból. Az erdélyi rendezvények hagyományosan a közösségépítésről, a kultúra megőrzéséről és a minőségi szórakozásról szóltak. Az utóbbi időben azonban a legnagyobb nyári fesztiváljaink színpadait elárasztották a kizárólag a TikTok-nézettség és a YouTube-algoritmusok alapján válogatott, zenei és morális értéket nélkülöző produkciók.
A pohár a marosvásárhelyi Vibe Fesztiválon telt be a hazai közönségnél. Az osztrák származású, de magyarul rappelő Piesko Christian – azaz Mollywood – a színpadról minősíthetetlen, trágár szavakkal illette a székelyeket, miután korábbi, székelyudvarhelyi fellépését éles kritikák érték a helyi fiatalok részéről. Az előadó nemcsak a székelyudvarhelyi rendezvényt nevezte gúnyosan „Skaterudvarhelynek”, de nyomdafestéket nem tűrő módon gyalázta meg a nemzeti és geopolitikai identitás kérdését is egy erdélyi magyar fesztivál mikrofonjába ordítva.
Az eset messze túlmutat egy egyszerű generációs szakadékon vagy a lázadó ifjúsági szubkultúrák keretein. A székely és erdélyi közösségek hagyományosan a tartásra, a nyelvi igényességre és az egymás iránti tiszteletre épülnek. Az anyaországi és nyugati divathullámokat másoló trap-előadók (mint Mollywood vagy az „Átlag Felett” nevű formáció tagjai) drogközpontú, primitív és tiszteletlen világa éles ellentétben áll ezekkel az értékekkel. A felháborodás jogos: elvárható, hogy aki vendégként érkezik Székelyföldre, az tisztelje a vendéglátóit, a helyneveinket és a kultúránkat.
Az ügy komoly felelősséget ró a helyi fesztiválszervezőkre is. Nem lehet a profit és a nézettség az egyetlen mérce. Nem engedhető meg, hogy a százezres tömegeket megmozgató erdélyi magyar rendezvények kritika nélkül adjanak teret a fiatalok lelki és morális züllesztésének. A figyelem és a civil tiltakozás most nem lankadhat, ugyanis a hivatalos programok szerint a marosvásárhelyi botrányhős augusztus 5-én Sepsiszentgyörgyön, a SIC Feszt (Székelyföldi Szabadegyetem) színpadán, a Kerekerdőben kapna újabb teret Erdélyben. A labda most a sepsiszentgyörgyi szervezők térfelén pattog: vajon ők is asszisztálnak a székelység nyilvános meggyalázásához, vagy példát mutatva nemzeti és kulturális felelősségből, még időben törlik a trágár produkciókat a programból?
A székelyudvarhelyi és marosvásárhelyi eset világos üzenet. Erdély nem a tiszteletlen haknik terepe, a hazai közönség pedig nem maradi, hanem egészségesen igényes. Itt az ideje, hogy a szervezők is meghúzzák a vörös vonalat a kultúra és a közönséges trash (szemét) között.
Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy és Székelyudvarhely boldog RMDSZ-es polgármesterei: Soós, Antal, Szakács-Paál
